Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2012. 01. 19.

Vadkacsacomb saját zsírjában sütve

A kitalálósdi kellőképpen borzolta az idegeket, de végül megszületett a jó megoldás: vadkacsacomb. Hogy egészen pontos legyek, egyik vadászható fajunk, a tőkés réce "hatalmas" combja látható a képen. Degeszre nem ehetjük vele magunkat (vagy legalábbis jó sok comb kellene hozzá), de cserébe az íze kárpótol minket. Tulajdonképpen olyan ízű mint házi rokona, de valahogy mégis intenzívebb, "kacsásabb". Elkészítésének legegyszerűbb módja, ha saját zsírjában sütjük meg.



Hozzávalók
  • vadkacsacombok
  • bőrös vadkacsaháj (vagy házikacsa zsírja)
  • bors
  • fokhagyma
  • kakukkfű
  • 1 kupica pálinka

A combokat a szokásos módon készítsük elő, sózzuk meg.


A bőrös hájat  vágjuk apró kockákra és süssük ki a zsírját. A kisült töpörtyűt szedjük ki (remek csipegetnivaló), kicsit hagyjuk hűlni a zsírt, majd tegyük bele a combokat bőrükkel lefelé a fűszerekkel együtt. Ha nem fedné be a zsír a combokat, kiegészíthetjük házikacsa zsírjával, de akár némi vízzel is. Fedő alatt nagyon lassú tűzön pároljuk puhulásig, végül süssük zsírjára.


Ez tulajdonképpen a confit de canard (pontosabban confit de canard sauvage). Nem csak combból, de mellből is elkészíthető, de célszerű nem együtt sütni a combokkal, mert nem egyszerre puhulnak meg.

1 megjegyzés:

Anikó írta...

Hmmm, jó finom lehetett, bár én még nem ettem ilyet, de a háztáji kacsát-libát imádom, ebből gondolom ez is csúcs finom lehet, megettem volna, nagyon guszta:-)))