Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 01. 17.

Az utolsó lovaskaraván

Az utolsó lovaskaraván címmel vetített ismeretterjesztő filmet az m1. Egyszerűen nem tudok szabadulni képsoraitól.



A vad Himalája szédítő ösvényein, nyaktörő, úttalan utakon lovaskaraván halad, ahogy több ezer éve is. A sebesen hömpölygő folyó felett kötélen csúszik át ember, állat:



6 megjegyzés:

Mrsmamó írta...

Valóban szédítő, de azt hiszem, inkább öszvérek, mint lovak.

PO írta...

Évekkel ezelőtt vettem egy filmet, fillérekért. Az a címe hogy HIMALAYA L'enfance d'un chef, rendezte Jacques Perrin. Egy sókaraván kalandjait örökíti meg, elragadó hangulatú film. A zord táj szépsége lenyűgöző, többször megnéztem már.

Palócprovence írta...

Mrsmamó,igen, a zömük öszvér, bár néhány ló is van közöttük, ennek ellenére ez a film címe.

Palócprovence írta...

Po, nem ismerem, biztosan nagyon érdekes.

Messzenéző Minyon írta...

Nem tudom, hogy sajnáljam-e, hogy nem láttam, vagy örüljek neki. Mert egyszerre csodálatos és szörnyű.

Névtelen írta...

Igen, akinek ilyen "melegedői" vannak és ilyen körülmények között élnek,annak borzasztó látni, ahogy máshol mások és itthon is miként tartják, mire, minek tartják az állatokat.De sajnos, nagyon sajnos ez van,én legutóbb egy elefántról láttam filmet, aki rendszeresen úszik a tengerben, amúgy munkára volt fogva, de már a nyugdíjas éveit éli a gazdájával együtt. Csodás megnyugtató volt látni.Amúgy nagyon kedvesek a Barátaid, pláne ott a kályha előtt......