Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 07. 13.

Gyerekkori ízek - A kovászos uborka

Nem múlhat el a nyár kovászos uborka nélkül. Készítem is rendületlenül egyik üveget a másik után, hogy folyamatos legyen az utánpótlás.



Mindenkinek megvan a maga jól bevált kovászos uborka receptje, nekem is. Ma is úgy készítem, ahogy gyerekkoromban láttam otthon. Ezért aztán - én, aki szinte mindenbe fokhagymát rak - a kovászos uborkába soha nem teszek. Kapron és természetesen a són kívül, semmi fűszer nem kerül bele. A tetejére pirítós kenyeret teszek, ez adja a kovászt. És hogy miért pirítom meg? Mert az Anyukám is így csinálta.

Hozzávalók
  • uborka (az üveg méretétől függően)
  • víz
  • literenként 3 dkg só
  • öregecske kapor
  • 1 szelet pirítós kenyér

Az 5 literes uborkásüvegbe nagyjából 3 kiló uborka fér, én azonban nem szeretem teljesen teletenni, mert amikor beindul az erjedés, kifut a lé. A kovászolni való méret helyett én a kisebbeket szeretem. Az uborkákat alaposan megmosom, ehhez egy új mosogatószivacsot használok, olyat, aminek dörzsis az egyik oldala. Ezzel az uborka pici tüskéit könnyen le lehet szedni. Az uborka két végét levágom, hosszában behasítom, majd a másik végéről is az előző vágásra merőlegesen. Az így előkészített uborkákat beleállítgatom a tiszta üvegbe és közé kaprot teszek. Nem a friss, zsenge levelűt, hanem a már kissé vénebb virágzót vagy magba menőt.



Annyi vizet forralok, amennyi majd bőven ellepi az uborkákat, literenként 3 dkg sót feloldok benne, majd amikor már majdnem langyosra hűlt, ráöntöm az uborkákra. A tetejére teszek egy szelet pirítós kenyeret és lefedem egy kistányérral. Kiviszem napozni az udvarra, de mivel fázós, éjszakára visszakerül a konyhába. Általában 3 nap alatt készül el. Ekkor elveszíti az uborka a zöld színét, a lé pedig zavarossá, opálossá válik. Kihalászom az uborkákat egy fedeles edénybe, rászűrök annyi levet, amennyi ellepi és a hűtőben tartom a továbbiakban.
A tisztára mosott üvegbe máris kerülhet a következő adag.


Napsütés híján a konyhában is kovászolhatjuk. Ekkor az üveget meleg vízzel teli lábasba állítom, így tartom melegen.

23 megjegyzés:

Limara írta...

Én is gyártom rendületlenül! :)) Teszek bele fokhagymát, mi úgy szeretjük. Én is megpirítom a kenyeret, mert így nehezebben málik szét, tisztább marad a lé. Amikor szépen beindul a forrás, le is szoktam venni, tovább már nincs is rá szükség:)))

Bridge írta...

Ugyanígy szoktam én is eltenni, kivéve a kenyeret. No, ez a piritás nem is rossz ötlet!

szepyke írta...

Imádom!
Egy jó tányér krumplistészta csak kovászos uborkával tökéletes.

Nadine írta...

Na, éppen ma akarok csinálni. Kipróbálom a pirításos módszert.

Katuska írta...

A levét is nagyon szeretem jó hidegen!!!!

Chef Viki írta...

Tiszta tüllkendőbe kötni a kenyeret, nem mállik bele a lébe :-)

30 évesen jöttem rá, hogy jééé, én szeretem a koviubit! A koviubihoz is fel kell nőni, azt hiszem :-)

Palócprovence írta...

Limara, én a Te kovászos káposztádat fogom kipróbálni, már régóta izgatja a fantáziámat! :)

Palócprovence írta...

Bridge, :))

Palócprovence írta...

Szepyke, és még sok minden más! :)

Palócprovence írta...

Nadine, próbáld ki! :)

Palócprovence írta...

Házisárkány, az sem rossz! :)

Palócprovence írta...

Chef Viki, így ahogy mondod! A lányom idén nyáron kezdte megenni először (19 éves). :)

Macus írta...

Cukkínit is lehet kovászolni. Uborkányi darabokra vágtam, egyébként ugyanúgy készítettem. Mivel nem lett tele a nagy üveg, a tetjére raktam lila káposztát. Gyönyörű rózsaszínes lett.

erős ildikó írta...

Ne is mondd! Tényleg nem múlhat el nyár nélküle, imádom! (És nálunk is fokhagyma nélkül készül.)
A kovászos káposzta kipróbálására pedig évek óta készülök...majd csak lesz valamikor:)

Palócprovence írta...

Macus, cukkinit még nem próbáltam, de biztosan nagyon finom lehet! :)

Palócprovence írta...

Napmátka, a káposzta még nálam sem készült el, de "rajta vagyok"! :)

Daisy írta...

A kovászos uborkában a fokhagyma csak egy kis ízt ad, megenni nem jó, mert nyers. A kenyeret én mindég egy db. gézbe szoktam kötni, és így teszem az üvegbe. Ez eldobható, nem kell kimosni. A patikában lehet kapni mindég.A kovászos uborka levét pedig a tökfőzelékbe szoktam tenni, ez savanyítja egy kicsit. Régen is így csinálták, kicsit más íze lesz, de nagyon finom! Ez a nyári tökfőzelék.

Nadine írta...

Tegnap jutottam el odáig, hogy megcsináltam a kovászos uborkát, így, pirítós kenyérrel. Mondjuk utóbbit alig tudtam betuszkolni a befőttesüveg száján:) Erre ma jött a vihar, és nem győztem szurkolni, nehogy elröpüljön az üvegem.

Palócprovence írta...

Jó ötlet a géz, bár úgyis leszűrjük a végén. Tényleg sok mindenre jó a kovászos uborka leve. :)

Palócprovence írta...

Nadine,hát, vagy az üveg szája volt kicsi vagy a kenyered nagy! :D
És elrepült?

bluemoon írta...

Valamikori internetes olvasmány hatására én rizst szoktam tenni a kovászolni való uborkára, egy három literes üvegnyire úgy egy kis maréknyit. A rizs ugyanúgy és kb ugyanannyi idő alatt beindítja a kovászolódást, de a lében nem lesz málladozó pirított kenyér, ami akár még képes meg is penészedni az uborka tetején. Amikor kész a kovászos uborka, az aljára leült rizst csak ki kell dobni a kaporszárakkal együtt, még szűrögetni se kell.

Palócprovence írta...

Érdekes!

J.S. írta...

Kislányok, tudtátok azt, hogy a kovászos ubork levével remek kenyeret lehet sütni? Persze a tésztát ilyen esetben nem kell sózni, az erõsen sós ubilé az valami fantasztikus ízt ad a kenyérnek.