Kicsit megkésve ugyan, de következzék a Nagy Tavaszi Selejtezés összegzése. 465 tárgy - nem kevés. Ennyivel kevesebb tárggyal osztom meg ezentúl a mindennapjaimat. Azt gondoltam, mielőtt elkezdtem ezt a kihívást, hogy látványos és érezhető lesz a különbség, de nem. Pedig viszonylag kis alapterületen, az átlagoshoz képest jóval kevesebb tárgy között élem az életemet. Úgy tűnik, még messze vagyok a minimalistáktól...
A tőlem elkerült tárgyaknak még 5 %-a sem került a szemétbe, ez igen jó aránynak mondható. Legnagyobb része (a lányom által kiselejtezett holmikkal együtt) a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál kötött ki, ahol örömmel fogadták. Adományozóként nagy könnyebbség, hogy a nap 24 órájában fogadják az adományokat előzetes bejelentkezés nélkül is.
Jó néhány darab a családban vagy barátok, ismerősök között talált új gazdára. Az H&M ruhagyűjtésébe már nem is jutott belőlük. A legrosszabb állapotúak pedig géprongyként vagy éppen virágtartóként teljesítenek még egy utolsó szolgálatot.
Néhány dolog a bolhapiacra kerül, az újságok, magazinok is új olvasókra találnak mielőtt a papírgyűjtésben végeznék.
Végül két könyvet ajánlanék elolvasásra:
- Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
- Joshua Fields Millburn - Ryan Nicodemus: Minimalisták - Minden, ami igazán fontos
