Meggyleves lustáknak

Ez a leves is része mindig a lányom szülinapi menüjének, így akár tradicionális családi receptnek is nevezhetném, amennyiben ezt egyáltalán receptnek lehetne nevezni. Már nem emlékszem, hogy keletkezett, de bizonnyal gyorsan kellett valamit az asztalra tennem a semmiből. Ritkán használok kész pudingport, na de ez az az eset, amikor igen. Feltétlenül Aranka krémport használjunk (nem, nem sponzorál a dr. Oetker), mert más tipusúak nem váltak be ehhez a leveshez.



Hozzávalók

• 1 liter tej
• 1 zacskó hidegen kikeverhető vaníliás Aranka krémpor
• 1 üveg magozott meggybefőtt

A hideg tejben kikeverem a krémport, hozzáadom a meggybefőtt levét és azzal is elkeverem, majd jöhet bele a meggy. Ennyi. Egy perces munka, maximális élvezet.

Epres túrótorta

Ismét eltelt egy év és elérkezett a kötelező epres túrótorta ideje. A lányom ízlése sokat változott az elmúlt évek során, azonban az epres túrótortához mindig ragaszkodik a születésnapján, más szóba sem jöhet. Tény és való, nagyon finom, mindannyian szeretjük. Nagy előnye, hogy nem kell sütni.

Hozzávalók

• 25 dkg csokis keksz
• 5 dkg vaj
  
• 40 dkg túró
• 4 tojássárgája
• 12 dkg porcukor
• 1 evőkanál vaníliakivonat
• 1 citrom reszelt héja
• 3 dl tejszín
• 1/2 dl tej
• 1 dkg zselatin
• 50 dkg eper - a fele feldarabolva
  

A csokis kekszet egy zacskóba téve sodrófával összetöröm, belekeverem az olvasztott vajat és a masszát egy kapcsos tortaformába egyengetem.




A tejszínt habbá verem.



A többi hozzávalót - a tej és a zselatin kivételével - kikeverem. Legegyszerűbb egy botmixerrel, így nem kell áttörni a túrót.




A zselatint felfőzöm a tejjel és langyosra hűtöm. A krémbe forgatom óvatosan a felvert tejszínt, a darabolt epret és a zselatint. A keveréket a kekszre simítom és a hűtőben megdermesztem. Tálalás előtt a maradék eperrel díszítem, majd óvatosan eltávolítom a tortakarikát. Ez a torta nem a "cukrászdák gyöngye" típusú sütemény, nehéz szépen tálalni. Amennyiben fontos a külcsíny is, erre több lehetőség is adódik:

1. Kétszeres mennyiségű zselatint adunk a krémhez, ekkor könnyebb a szeletelése. Mi nem szeretjük ennyire zselatinosan és egyébként is része a tradíciónak a "lazább tortaszerkezet".
2. A krém betöltése előtt kibélelhetjük a tortaformát piskótaszeletekkel a karácsonyi tortánál leírt módon.
3. Teljesen elhagyhatjuk a zselatint és tálalhatjuk tálkában vagy pohárban is, mint a tiramisùt. Természetesen ez esetben a vaj is elmarad a keksz mellől.
   

A szárd galuska azaz a malloreddus

Szardínia a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. Kedvező statégiai helyzetéből fakadóan számtalan hódítónak fájt rá a foga, ebből adódott a sziget mottója is: "minden rossz a tenger felől jön". Ezért aztán a szigetlakók kerülték a tenger közelségét és a hegyvidékre húzódtak. Ez mély nyomott hagyott konyhájukon is, mert talán Szardínia az egyetlen sziget, melynek tradícionális gasztronómiájában nincs szerepe a halnak és a tenger gyümölcseinek. Mára ez változóban van, de hagyományos ételeik a pásztorok és parasztok konyhájára épülnek.

Ilyen az ókor óta ismert malloreddus is, ami durumbúzadarából készül és jellegzetes sárga színét a sáfrány adja. Hagyományosan egy speciális fésűszerű kereten, kézzel készítik, ez alakítja ki barázdás felületét.

Ma már persze szárított tésztaként is lehet vásárolni és nálunk is kapható (sajnos ebből hiányzik a sáfrány). Én is itthon vettem és a mostani kamraszekrény-rendezgetésnél akadtam rá. Nem volt kérdés mi legyen az ebéd...
Klasszikus formájában bárányraguval vagy kevés vajjal és reszelt pecorinoval (juhsajt) , de akár egyszerű paradicsommártással tálalják. Én ez utóbbit választottam.