Mostanában - amióta nyílik a bodzavirág - mindenki bodzalázban ég, ami teljesen érthető. Azonban nem csak remek konyhai alapanyag, de a fekete bodza (Sambucus nigra) az egyik legsokoldalúbb növényünk.

Ez a bodzafélék (Capriofoliaceae) családjába tartozó cserje az egész országban mindenhol megtalálható, hiszen remekül alkalmazkodik a legkülönbözőbb körülményekhez is. Kedvező helyen akár 10 méter magas fává is megnőhet. Régen a szegényember patikája cím büszke tulajdonosa volt, mivel faluhelyen minden udvaron ott díszelgett és gyógyászati szerepe volt az elsődleges.
Virágaiból főzött teáját hűléses betegségekben alkalmazták, hiszen izzasztó, köhögéscsillapító hatású. Érett bogyókból készült lekvár, bogyóinak kipréselt leve vagy a száraz termésből készült teája enyhe hashajtó és vizelethajtó hatású. A levelekből is főzhető tea, ezt elsősorban reumás bántalmak ellen és lázcsillapításra, valamint koszorúér betegségnél a légszomj csillapítására itták.
A szintetikus festékek feltalálása előtt fontos festőnövény is volt: a bogyóból különböző adalékanyagokkal barna, kék, ibolya, bíbor és fakókék, a levelekből pedig zöld festékanyagot készítettek.Több éves hajtásaiból ásó- és lapátnyeleket, fúvós hangszereket, de még kovácsműhelyben használatos fújtatót is készítettek.
A néphitben is fontos szerepe volt, sok helyen rontáselhárító növényként tisztelték, máshol azonban úgy tartották, a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája, ezért nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. Sokfelé úgy vélték, a bodzabokor alatt nem jó elaludni, mert elvarázsolja az embert. Hát, ki lehet próbálni...

