Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 10. 17.

Ismét Isztambul

Isztambul nem szeret engem, ez már biztos. Pedig én szeretem Őt. Visszatértem hozzá, annak ellenére, hogy áprilisban dermesztő hideggel és végeláthatatlan esőkkel várt. A helyzet semmit nem változott. Eljátszottam a gondolattal, hogy beszerzek egy leopárdmintás gumicsizmát, ami most Isztambulban nagyon divatosnak tűnik (na jó, ez csak vicc, mármint hogy venni akartam).

Az időjárás és a müezzin hajnali hívó szava ellenére ismét nagyon jól éreztük magunkat. A részletekről majd később, addig is nézzétek a borongós kilátást.



A képek kattintással nagyobb méretben is láthatóak.

2011. 10. 14.

Sajtos gözleme

A gözleméről már írtam, ez a mostani a sajtos verzió, mégpedig beyaz peynirrel, azaz török fetasajttal töltött. A beyaz peynir félkemény fehér sajt, sós lében (sok esetben tengervízben) tartósítják. Juh-, kecske- vagy tehéntejből készül, változó sótartalommal. Leghíresebb változata Edirnéből származik.



Hozzávalók
a tésztához:

  • 25 dkg rétesliszt
  • csipetnyi só
  • 1 teáskanál szárított élesztő
  • kb. 2 dl meleg víz
  • 1 evőkanál olívaolaj
a töltelékhez:
  • 20 dkg beyaz peynir vagy feta elmorzsolva
  • 1/2 csokor apróra vágott petrezselyemzöld




A szokásos módon készítsünk kelt tésztát, majd meleg helyen hagyjuk megkelni. Osszuk 4 részre, nyújtsuk vékonyra. A gözlemét hagyományosan egy "saj" nevezetű, lapított félgömb alakú vaslapon sütik (ma már van gázzal és elektromosan működő változata is), de tökéletesen megfelel egy vasserpenyő vagy palacsintasütő is.

Süssük meg a lepények mindkét oldalát, tegyük rá a tölteléket, hajtsuk félbe, jól nyomkodjuk össze és még süssük egy kicsit, hogy a sajt megolvadjon. Forrón tálaljuk.

Recept: Casa Moro


Ps: a napokban egy másik változatát is ettem Isztambul Gülhane negyedében. Ennek a tésztája nem tartalmazott élesztőt, és bár a tölteléke vajas krumpli volt, valamint sütéskor is vajjal kenték, mégis száraz, nyögvenyelős volt. Nem igazán ízlett...

2011. 10. 11.

Szőrös lábú barátaim

Ez nem gasztro témájú bejegyzés, arachnophobia-s  Olvasóim ne olvassák tovább!

Mostanában elhanyagoltam a kertről szóló bejegyzéseket, pedig ott is zajlott az élet. A pókpopuláció most is látványos volt, különösen a nyaraló kaktusz felett lakó gigantikus méretű keresztes pók (a kép bal oldalán az ujjam látható, nem egy virsli).


Szőrös lábával mindig hálója közepén trónolt, várva gyanútlan áldozatait.




Rajta csak a "puttonyos"-ként elhíresült tett túl: