Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 10. 17.

Ismét Isztambul

Isztambul nem szeret engem, ez már biztos. Pedig én szeretem Őt. Visszatértem hozzá, annak ellenére, hogy áprilisban dermesztő hideggel és végeláthatatlan esőkkel várt. A helyzet semmit nem változott. Eljátszottam a gondolattal, hogy beszerzek egy leopárdmintás gumicsizmát, ami most Isztambulban nagyon divatosnak tűnik (na jó, ez csak vicc, mármint hogy venni akartam).

Az időjárás és a müezzin hajnali hívó szava ellenére ismét nagyon jól éreztük magunkat. A részletekről majd később, addig is nézzétek a borongós kilátást.



A képek kattintással nagyobb méretben is láthatóak.

1 megjegyzés:

Márta írta...

Nagyon irigy vagyok, egy évben kétszer is?!
Remélem jövőre már nekem sem kell ostoba dolgokra költenem és lesz rá módom, hogy szeressem, hisz tudom, hogy "Ő" is szeretett esőben, tavaszi napsütésben, tengerparti csavargásban, mindenhogyan.