Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 10. 11.

Szőrös lábú barátaim

Ez nem gasztro témájú bejegyzés, arachnophobia-s  Olvasóim ne olvassák tovább!

Mostanában elhanyagoltam a kertről szóló bejegyzéseket, pedig ott is zajlott az élet. A pókpopuláció most is látványos volt, különösen a nyaraló kaktusz felett lakó gigantikus méretű keresztes pók (a kép bal oldalán az ujjam látható, nem egy virsli).


Szőrös lábával mindig hálója közepén trónolt, várva gyanútlan áldozatait.




Rajta csak a "puttonyos"-ként elhíresült tett túl:



8 megjegyzés:

Fróni írta...

Hát nem vagyok oda értük, de a fotóid csúcs szuperek!

Palócprovence írta...

Köszi! :)

Kreatív konyha írta...

Nagyon jók a fotók!!!

Messzenéző Minyon írta...

Ezek olyan jó képek, hogy azt tudtam mondani egy pókról: de szép! Pedig eddig sose :))

Palócprovence írta...

Kreatív konyha, köszi! :)

Palócprovence írta...

Minyon, :DD

Katalin írta...

Te egyí bátor vagy, nem is

BÁTOR

így

még az ujjad is odarakod, csoda, hogy nem harapta le,
mert a pókok asszem nagyon veszedelmes jószágok én legalábbis csak egytől nem félek (amelyik szavakat szőtt a hjálójába:))))
de az összes többi szörnyűűűű!!:)))

Roza írta...

Én is úgy tudom, hogy emberre támad:)) Ráugrik és szétmarcangolja...:)
Egyedül a kaszás póktól nem félek. Az unokákkal még nevet is adtunk neki, Gerzsonnak hívják:)