Egy régi reggeli, avagy a héjában sült krumpli

A régi időkben gyakori reggeli volt a parasztkonyhán a héjában sült krumpli. Persze, akkoriban nem vajjal és póréhagymával fogyasztották, hanem leginkább csak magában, módosabb helyeken némi zsírral, esetleg túróval.

Kemencében vagy a sparheltban sült a téli hónapokban. Gyakran adták a gyerekeknek kézmelegítőnek iskolába menet a fagyos reggeleken (akkoriban nem volt kesztyű), amit persze meg is ettek a végén.

Én már a sütőben sütöm, addig, hogy a külseje megpiruljon, a belseje pedig puhára süljön (ehhez nagyjából egy óra kell 200 fokon). Én szeretem héjastól enni, de aki így nem szereti, le is húzhatja róla. Só, vaj, némi hagyma (tetszés szerinti) – csak ennyi kell és már ehetjük is.

Esőzések után

Hangos robajjal száguld a megvadult patak a kertek alatt, hangja a házban is hallatszik.

Máskor halkan csörgedezik,

most viszont sáros tajtékokat vet.

És még nem kezdődött el az olvadás...

Egyszerű gofri

Régóta szerettem volna egy egyszerű (és főleg olcsó) gofrisütőt. Egy áruházláncnak és a lányomnak köszönhetően (aki a pesti Harlem sötét bugyraiba merült le érte) ez a vágyam is teljesült. Ha már a gofrisütő egyszerű, legyen a recept is az, így a sütőhöz mellékelt receptet próbáltam ki elsőként. Bevált.

Hozzávalók személyenként

• 1 tojás
• 5 dkg cukor
• 5 dkg lágy vaj
• 5 dkg finomliszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 dl tej

Keverjük ki a tojást a cukorral, majd a vajjal. Részletekben adjuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet és a tejet. A csomómentes tésztát a használati utasítás szerint süssük meg a gofrisütőben.

Még melegen tálaljuk, és akár porcukorral is megszórhatjuk...