A vadliba bosszúja és az olajos pác

Bosszúálló jószág a vadliba, ha már életét adta a vacsoránkért, nem adja könnyen a tollát.

De ha végre sikerül meggyőznünk, hogy megváljon tőle, a húsát érdemes bepácolni felhasználás előtt, mert komiszul rágós tud lenni. 

Fiatalabb vadlibánál elég 3-4 nap, de idősebb madárnál legalább 5-6 nap is kell a pácolódáshoz. És hogy honnan tudjuk a korát? Az egyik módszer szerint, ha kézzel beszakítható az úszóhártya a lábán, akkor még fiatal az állat.

Én egyszerű olajos pácot használtam: só, bors, kakukkfű, olaj. Legegyszerűbb a sütőzacskó használata, így egyből mehet a hűtőbe.

Egy téli nap

Tegnap igazi, szép téli nap volt felénk. A csípős hideg ellenére sokan töltötték idejüket a ragyogó napsütésben, kihasználva az első igazi havat.

Némi meleg ruha azért nem ártott, még a szobor is beöltözött:

A Dunán zajlott a jég,

amit a varjak  ki is használtak egy kis potyautazásra:

Látható

és láthatatlan nyomok mindenhol,

kiegészítve az álcázott verebek rajcsúrozásával:

Orchideagyökér forrón avagy a salep

Télen még nem jártam Isztambulban, így  nem tudtam megkóstolni az igazi salepet sem, ami az orchideák nemzetségéhez tartozó kosborok (Orchis mascula és Orchis militaris - nálunk szigorúan védett mindkettő) szárított gumójából készülő ital. 

Itthon csak az instant változata kapható (bár Törökországban is sok helyen ezt használják), ami csak nevében őrzi  - szó szerint - a gyökereket, de nekem ez is ízlik. A fahéj és a vanília aromája mögött felsejlik egy számomra nagyon ismerős íz, amit nem tudok hová tenni, hiszen salepet még nem kóstoltam...