Pünkösdi népszokások a palócoknál

Pünkösd a keresztény egyház egyik fő ünnepe, amely a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik (elnevezése a görög pentekosztész "ötvenedik" szóból származik) és ezért a Húsvéthoz hasonlóan szintén mozgó ünnep (a kr.u.325-ös niceai zsinat óta). A zsidó vallásból ered, ahol a pészach utáni ötvenedik napon, sabouthkor az aratás, az első gyümölcsök, majd később a tízparancsolat adományozásának az emlékét ülték. A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. Ennek megfelelően a néphagyományban is elsősorban mint egyházi ünnepet tartották számon: ekkortájt zajlik ma is a hitvallást megerősítő konfirmáció a reformátusoknál, illetve az elsőáldozás és a bérmálkozás a katolikusoknál, így a palócoknál is.

Az egyházi ünnepléshez azonban ősidők óta kapcsolódnak kereszténység előtti rítusok. A Római Birodalomban a Florália ünnepeken Flórát a növények, virágok istennőjét ünnepelték májusban. Ezért is játszanak fontos szerepet a virágok - elsősorban a pünkösdi rózsa.

Udvarlással, párválasztással kapcsolatos szokások is kapcsolódnak Pünkösdhöz, hiszen a népszokásokat tekintve elsősorban a termékenység és a nász ünnepe, ezért ezek szimbolikus megjelenítése elsődleges.

A pünkösdi ünnepkörhöz fűződő középkori alakoskodó szokásként különböző ügyességi játékokkal választottak pünkösdi királyt, aki egy évig a legények vezetője, bírája volt, hivatalos volt minden lakodalomba és összejövetelre, a legények engedelmeskedni tartoztak neki.

Az Ipoly mentén szokásban volt még a lányok pünkösdi "királynéjárása" menyasszonnyal az élükön. Legtöbbször a „vőlegény” is lány volt. A lányok ünnepi öltözetben, a „menyasszony” fehér ruhában és kendőben, fején pártaszerű koszorúval, bal karján hímzett kendővel, jobb kezében virággal ment. A „vőlegény”, aki szintén lány volt, a bal füle mellé piros pünkösdirózsát tűzött. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat édes-e vagy savanyú? A királynő néma szereplő, s nem szabad mosolyognia, ha a háziak nevettetik. Fellebbentve a díszes kendőt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát a világért sem villantotta ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.

Az Ipoly menti falvakban a pünkösdölők szövegében az egymáshoz közel eső községekből is különböző változatokat jegyeztek le. A jellegzetes kezdősorokhoz: „Mi van ma…” kapcsolódhattak gyermekdalok, leányjátékszöveg-töredékek. Például:

A pünkösdi rózsa,

kihajlott az útra,

szedje föl a menyasszony,

kösse koszorúba.

vagy:

Lányok ülnek a toronyban,

gyöngyös koszorúban.

arra mennek a legények

sárga sarkantyúban. Míg a fehérvasárnaphoz kapcsolódó mátkálás, komálás az egyneműek barátságkötését szolgálta, addig a pünkösdi mátkatál küldése a párválasztásban játszott fontos szerepet.

Pünkösdkor különféle magyarázatokkal a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágakat tűztek. Általában a gonosz, rossz szellemek elhárításával magyarázták vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezik. Zöldágként nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyakrabban bodzát tűztek ki.

Mint a zöld ág változata, a májusfa -a természet újjászületésének szimbóluma - a pünkösdi ünnepeken is fontos szerepet kapott. Egyes vidékeinken ilyenkor állították a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésére került sor pünkösdkor.

Mint minden nagy ünnepen, ilyenkor is tiltották az állatok befogását és a kenyérsütést is.

A gazdasági jellegű szokások közül pünkösdhöz fűződik sokfelé a pásztorok megajándékozása. A helyi szokásoknak megfelelően bizonyos ünnepélyes formák közt a pásztorok bort és kalácsot szoktak kapni a gazdáktól a kihajtott állatok számának megfelelő mértékben.

Pünkösddel kapcsolatos időjárás- és termésjóslásra is van példa. „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz.” Az eső azonban nem kívánatos, mert a „pünkösdi eső ritkán hoz jót”

A pünkösdi harmattal kapcsolatosan is élt az a hit, hogy gyógyító-, varázsereje van. Pünkösdkor harmatot szedtek, amit a szembaj ellen tartottak foganatosnak. A zsebkendőbe szedett harmatot pedig a szeplő ellenszerének.

A palóc pünkösdi étrendről itt olvashatsz.

Forrás: Magyar néprajz

Dömötör Tekla: Magyar népszokások