Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2010. 03. 05.

Díjeső

Nem, nem tűntem el végleg, csak a számítógépem kezdett sztrájkba. Remélhetőleg hamarosan megoldódik a probléma, akkor újra sűrűbben jelentkezem. Addig is szeretném megköszönni Krisztinának, Gyöngyinek és Lorinak, hogy gondoltak rám ezzel a díjjal, igazán megtisztelő és örömteli számomra.




Sajnos nincs rá lehetőségem, hogy minden általam kedvelt blogot rendszeresen olvassak, azonban ha időm engedi, hozzájuk bekukkantok, így most Nekik adnám tovább ezt a díjat:

Annamarie
Annás
Ági és Hédi
Bea
BodzaZsuzsa
Duende
Gabah
Hémangi
Limara
Minyon
Napmátka
Renata
Reni
Sofia

15 megjegyzés:

duende írta...

Nagyon köszönöm! :)
Te is életem része vagy! :)

Annamarie írta...

Köszönöm szépen! :-))

Messzenéző Minyon írta...

Nagyon köszönöm!! :))

Sofia írta...

Nagyon szépen köszönöm! És ez kölcsönös:)

Limara írta...

Köszönöm szépen! :))

bodzazsuzsa írta...

Ez olyan szép és megtisztelő dolog: más életének részévé válni...

Hargitai Bea írta...

Köszönöm én is, és én is szívesen jövök hozzád!!! :)
szeretettel
Bea

Vegavarázs írta...

Nagyon köszönöm! Ez kölcsönös, én is mindig olvaslak :-)

Gabah írta...

Köszönöm, Palócprovence!
Én is gyakran jövök hozzád!

Ági írta...

Köszönjük mindketten a díjat!

dortimcsi írta...

Tőlem is megkaptad;)

Annás írta...

Köszönöm szépen!!!

Reni írta...

degyökér vagyok :] meg sem köszöntem! Köszönöm!

Renata írta...

Köszönöm szépen!! :)

napmátka írta...

Nagyon szépen köszönöm! Én is mindig szívesen jövök Hozzád, hacsak tehetem!