Ma 139 éve született Szokoly Alajos, Palócföld világhíres szülötte, kinek neve talán sokaknak ismeretlenül cseng. Ki is volt hát ez a polihisztor, aki Magyarországnak az első olimpiai érmet szerezte?
Kisgaramban született Szokoly József főmérnök és Holub Emília első gyermekeként. 3 éves korától keresztapja - Schőn Alajos (1848-as honvédfőhadnagy) - ipolysági házában, majd 1887-től Bernecén épített kastélyában nevelkedett és az itteni réteken készült a versenyekre, közben orvosnak tanult Budapesten. Sportfelkészülése a körülmények ellenére oly sikeres volt, hogy az első újkori olimpián, 1896-ban Athénban, őt szólították elsőként egyes rajtszámmal a rajthoz és a 100 méteres síkfutásban bronzérmet szerzett, hármasugrásban pedig 4. helyezést ért el (a 110 méteres gátfutásban - bár esélyes volt a győzelemre - érthetetlen módon nem engedték a döntőben a rajthoz)
Az ő kezdeményezésére alakult meg 1897-ben a Magyar Atlétikai Szövetség, valamint 1920-ban a Magyar Olimpiai Társaság.
Ő alapította az Ipolysági Sport Klubot is, ahol galamblövész- és lóversenyeket, valamint országos tenisz-bajnokságokat szervezett. Az Ipolysági Állatvédő Egyesület és a Vöröskereszt Hont megyei fiókjának igazgatójaként is tevékenykedett. Országos kanászhangversenyt szervezett, ahol Bartók Béla vette fonográfra a legszebb dudanótákat.
Az ipolysági kórháznál töltött gyakorlóévei alatt ismerkedett meg Berchtold Saroltával, a nagyoroszi gróf lányával, akit tífusz ellen kezelt. A hosszú betegápolásnak szerelem lett a vége, titokban jegyezték el egymást, mivel a leendő após ellenezte a rangon aluli házasságot. A fáma szerint az apa megbízta Sisa Pistát, az utolsó börzsönyi betyárt, hogy egy aranyóráért cserébe tegye el láb alól Szokolyt - vadászbalesetnek álcázva a dolgot. Az öreg betyár azonban nem hajlott a dologra, így a fiatalok egybekeltek.
Hont vármegye főispánja 1907-ben kinevezte őt a vármegye levéltárosává.
A világháború kitörésekor az ipolysági hadikórház vezetésére kapott megbízatást. Itt is, ahogy Bernecén is, sokszor saját anyagi forrásait használta a sebesültek, betegek ellátása során (ez sem mélyítette el kapcsolatát apósával). 1922-ben nyugalomba vonult, bernecei birtokát (mintakertészetét, méhészetét és gyümölcsösét) messze földön ismerték. Termékeivel számtalan kiállításon nyert oklevelet. Műtörténeti tanulmányokba fogott, numizmatikával kezdett foglalkozni és kiváló csipkeszakértő vált belőle.
1931. szeptember 9-én hunyt el és a bernecebaráti temetőben helyezték örök nyugalomba.
Csáky Károly: Jeles elődeink
Danis Ferenc: Szokoly Lajos emlékezete
Végh József: Szokolyi Alajos
Fotók: innen
10 megjegyzés:
De jó, hogy leírtad! A legtöbben csak Hajós Alfréd nevét ismerik az első olimpiáról, pedig voltak ott többen is.
Na de most Szokoly, vagy Szokolyi?
Szerintem én láttam a sírját.
Minyon, :))
Jó kérdés, mindkét formáját szokták használni. Szerintem a Szokoly a jó.
Dorka, ha jártál Bernecebarátiban az öreg temetőben, akkor valószínű.
Döbbenetes, hogy miket véghez nem vitt. Örülök, hogy leírtad
érdekes élettörténet! én is jártam már Bernecén, először '82-83 körül, a temetőben is voltam, persze akkor még nem tudtam, mit kellene keresni.majd legközelebb
Igen, majd legközelebb.:)
Köszönet a szép meglepetésért!!!
:)
En ugy 3-6 eves koromig a kastelyaban toltottem nyari szunidonet nagyinal. Mivel azt allamositottak,istallok,lovak,tehenek a TSZ tulajdonaba kerult nagyi kapott egy kis tanitoi szolgalati lakast nagypaval egyutt, aki miutan elvettek a kis mindenes falusi boltjat Bernecebaratiban...a TSZ-nek dolgozott konyvelokent.A kastelyt levalasztottak ket lakasra es kulonbozo rakterhelysegu szobakra.
Elol volt a nagyobb lakas ott egy harom gyerekes(mind fiuk) csalad lakott.
Meg emlekszem a grof jacuzzi szeru kis medencejere a lakason belul.Rovid lepcsosor vezetett le,gyonyoru csempevel a falon. Kesobb azt lebetonoztak.Jajj!!
Mennyit ugraltunk le-fol a szekerekre.
A gyumolcsoskertebe belepve pulli kutyammal;ma is tisztan emlekszem,olyan volt mint a menyorszag..gyonyoru viragok es fak. Ahh!! Es most vegre gyonhatok...
Ugy 3-4 eves lehettem...a TSZ udvaran ott alltunk a harom fiuval..kicsit nagyobbak mint en...egy magas szenakazal oldalan vacilaltak egy szal gyufaval,hogy meggyujtsak -e. "En merem!"Mondtam. Es egy hatalmas lang nyelv csapott az egbe. A kov.amire emlekszem, hogy a kastely tornacarol neztem a panikot..a vodrokkel valo szaladgalast.Nem fogram fol igazan. A mai napig senki se tudta mi tortent."Mea Culpa!"
Megjegyzés küldése