Gyerekkori ízek 7. - A tócsni

A tócsni a palóc konyha oszlopos tagja, még külön rendezvényt is szerveznek a tiszteletére. Természetesen a krumplilepényt más tájegységeinken is ismerik és különböző módosításokkal készítik is. Renata remek összefoglalót írt e témáról.
Gyerekkoromban a hagyományos módon - reszelt, nyers krumpliból, tojással és liszttel készült - tócsni sült, akkoriban természetesen még zsírban. Ma már némi módosítással készítem: Zsír helyett olajban és tojást sem szoktam bele tenni. Így sokkal ropogósabbra sül és már gyerekkoromban is a pirult szélét szerettem.


Hozzávalók

• személyenként egy jó nagy krumpli vagy két normál méretű
• egy kevés liszt
• só, bors
• a sütéshez zsír vagy olaj

A meghámozott krumplit nagylyukú reszelőn lereszelem, megsózom és amíg melegszik az olaj, állni hagyom. A keletkezett levéből kinyomkodom, borsozom és megszórom egy kevés liszttel. Jól összekeverem és kanállal lepényeket szaggatok a forró olajba, laposra elegyengetem. Aranyszínűre sütöm és jól lecsepegtetve tálalom. Magában is finom, de lehet mellé akár tejfölt vagy bármilyen mártást tálalni.

Olajbogyós tekercsek

Nagy bajban lennék, ha ki kellene választanom a kedvenc alapízemet, jó eséllyel indulna valamennyi. Azonban talán a két befutó az édes és a sós lenne és valószínűleg az utóbbi hiányát tudnám nehezebben elviselni. Tudom, hogy nem ajánlják, hogy a napi sóbevitel meghaladja a 6 grammot, de én nem tudnám tartani ezt az alacsony értéket hosszabb távon. Szerencsére, a vérnyomásom inkább alacsony, mint magas, így bátran hódolhatok szenvedélyemnek - a sós ételeknek. Az alábbi tekercs is jócskán sós, köszönhetően töltelékének, ezért remek bor- vagy sörkorcsolya is lehet.

Hozzávalók

• 1 csomag levelestészta
• 2 jó maréknyi magozott, fekete olivabogyó
• 1 kisebb üveg szardella-konzerv
• némi aszalt paradicsom (ez akár el is maradhat)
  
• 10 dkg reszelt sajt

A levelestésztát vékonyra nyújtom és megszórom az olajbogyó, a szardella és aszalt paradicsom felaprított keverékével.



Ennek a tetejére kerül a reszelt sajt.



Majd a tésztát hosszabbik oldalánál kiindulva feltekerem, mint a bejglit. Felszeletelem és sütőlapra sorakoztatom őket.



Előmelegített sütőben, 200 fokon aranybarnára sütöm őket.

Más tölteléket is ki lehet próbálni, például nagyon finom csak aszalt paradicsommal de akár csak sajttal is, de az ötletek száma végtelen.

A majdnem görög saláta

Már nagyon vágyódom a jó idő után és ha napsütést nem is tudok varázsolni, legalább nyári ízeket megpróbálok. Ez ilyenkor tényleg csak próbálkozás, hiszen a most kapható zöldek íze meg sem közelíti a napon érlelődő zöldfélékét. Az alábbi saláta a legjobb indulattal sem nevezhető autentikusnak, sem darabolási technikáját, sem összetételét tekintve. Az elkészítés módjánál nem követem a görög tradíciókat, tehát nem óriási, rusztikus darabokat vágok, hanem inkább csak falatnyiakat. Zöldpaprikát is szívesen teszek bele és így télen salátát is (természetesen nyáron soha nem kerül bele, paradicsom viszont annál több). Gyakran lilahagymával helyettesítem a hagymát.

A feta azonban nem maradhat el, azonban sokszor nálunk sülve kerül a salátába. Más már nem is kell, mint némi olajbogyó és egy kis oreganó.

Hozzávalók

• 1 kígyóuborka (nyáron 2-3 meghámozott fürtös uborka)
• 1-2 zöldpaprika
• 25 dkg koktélparadicsom vagy 3-4 normál
• 1 lilahagyma
• 1 kisebb jégsalára vagy 1/2 fej nagyobb
• 1 maréknyi olivabogyó
• 25 dkg fetasajt
• csipetnyi oregano
• 3-4 evőkanál olivaolaj
  

Bármilyen sült hús mellé finom, de legszívesebben gyros mellé esszük.