Melengető zabpehely

Nem akar megérkezni a tavasz! Minden reggel úgy kémlelem az eget: ma biztosan itt lesz. Időnként hiteget, jön, aztán megint semmi. Pontosabban helyette éjjeli fagyok, deres hajnalok, süvítő szél, sötétség, hideg eső. Ilyenkor nagyon tudom sajnálni magamat, hogy nem egy meleg, mediterrán vidékre születtem. Jól jön valami melengető reggeli, ez nálam a zabpehely. A legjobb indulattal sem lehet fotogénnek nevezni.


Ma már nem csak mint takarmányra tekintünk a zabra, értékeljük jótékony hatásait is.

"A zab élettani hatása:

- Gazdag B vitaminban és E vitaminban
- Vas, kálium, kalcium, foszfor és magnézium is található benne
- Nagy a fehérje és zsírtartalma
- Regenerálja az idegeket, élénkíti, táplálja az egész idegrendszert
- Ajánlott bőr és emésztési panaszoknál
- Ajánlott továbbá kimerültség és fokozott stressz esetén
- Gyulladásgátló anyagokat tartalmaz, nyugtatja a gyomrot, beleket
- Természetes lúgosító hatásával a szervezet savasodását képes megkötni, megszüntetni"

(Idézet a Bionivotól)

Persze, én elsősorban azért eszem, mert szeretem. Azonban számomra sem elhanyagolható, hogy kellőképpen laktató, így kihúzom vele ebédig és foszfortartalmánál fogva tényleg melengető hatású.

Hozzávalók személyenként

• 2 maréknyi zabpehely
• csipetnyi só
• víz
• mazsola
• dió
• kevés tejszín

A zabpelyhet annyi vízben, amennyi bőven ellepi, megfőzöm. Amire megpuhul, a vizet is magába szívja (8-10 perc). A víz helyett használhatunk tejet is, de akkor főzés közben figyeljünk rá. Külön nem szoktam édesíteni, szerintem a mazsola édessége is elég, de adható hozzá esetleg egy kevés méz is. Megszórom mazsolával és dióval, rálöttyintek egy kevés tejszínt és már ehetem is.

Nigella csirkéje

Hosszú-hosszú évekig képtelen voltam a csirkét bármilyen formában megenni egy csirkefeldolgozóban tett látogatás következményeként. Nigella csirkéje gyógyított meg. A recept nagyon egyszerű, a munkát a sütő végzi helyettünk és a végeredményre nagyon rá lehet kattanni. A citromtól igazi napfényes ízt kap az étel és a hosszú sütési idő miatt egyáltalán nem lesz savanyú vagy keserű benne a citrom.


Hozzávalók

• 1 nagyobb csirke kisebb darabokra vágva vagy helyette kettévágott felsőcombok
• 1 fej fokhagyma
• 2 citrom
• maréknyi kakukkfű
• egy kevés olivaolaj
• 1,5 dl fehérbor
• só, bors

A sütőt előmelegítem 160 fokra, amíg melegszik, egy tepsiben vagy tűzálló edényben összeállítom az ételt. A csirkedarabokat, a fokhagymát (hámozatlanul) és a nyolcfelé vágott citromokat az olivaolajjal összeforgatva elterítem. Sózom, borsozom és megszórom a kakukkfű leveleivel. Arra figyelek, hogy a csirkedarabok bőrös fele nézzen felfelé. Felöntöm a borral és lefedve 2 órára beteszem a sütőbe. Majd fedetlenül 200 fokon még egy fél órát sütöm, hogy megpiruljon. Hidegen is pazar!

Aranyló bunda

Nem kell aggódni, senkit nem akarok arra biztatni, hogy egy szerencsétlen négylábútól kölcsönözze (végleg) szőrmebundáját, hanem a gasztronómia talaján maradva a panírozott csodákról szeretnék néhány szót ejteni. Tudom, az egészséges táplálkozás szerint élők elítélik a bő olajban sütést, de ilyesmi engem soha nem tartott vissza. Valahogy én mindig is "trendkívüli" voltam és nem csak a konyhában. Például fiatal koromban, amikor a bögyös-faros típus volt divatban én a 46 kilómmal igencsak kilógtam a sorból. Most abszolút trendi lennék, hiszen még a vízcsapból is a soványság dicsérete folyik. Mondanom sem kell, éveim számával a kilóim is megszaporodtak! No de sebaj, a nyájösztön mindig is hiányzott belőlem, ezért az elvárások inkább csak dacot váltanak ki belőlem (azért azt nem állítom, hogy ez mindig pozitív dolog, de ez van).

Visszatérve a bundázott ételekre, nálam a kizárólagos favorit a hagyományos panír - esetleg néha megbolondítva ezzel-azzal -, a sörtészta és egyebek nem hoznak lázba. Bár így visszagondolva, egyszer Buráno szigetén ettem egy tengeri herkentyűs tálat, aminek alkatrészeit egy tempuraszerű tésztában sütötték ki. Mennyei volt! Már csak ezért is érdemes lenne oda visszamenni.



Tulajdonképpen bármit lehet sütni panírozva. Az egyszerű bécsi szeletet is megeszem olykor, de azért nem árt némi izgalom. Maga a panírozás művelete nem bonyolult. Emlékszem, gyerekkoromban nekünk is volt egy háromrészes, összeilleszthető műanyag "panírozókészletünk". Van, aki a zacskós módszerre esküszik, én egyszerűen három tányért használok (a tojáshoz értelemszerűen mélyet). Egyedüli kardinális pont a megfelelő hőmérsékletű olaj. Ha nem elég forró, túl sok olajat szív magába az étel, ha túl forró, hamarabb ég meg, mint ahogy átsülne. A középút a megfelelő.

Azért Nigella tészában sült Bounty szeletét kipróbálom valamikor!