Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 03. 13.

Aranyló bunda



Nem kell aggódni, senkit nem akarok arra biztatni, hogy egy szerencsétlen négylábútól kölcsönözze (végleg) szőrmebundáját, hanem a gasztronómia talaján maradva a panírozott csodákról szeretnék néhány szót ejteni. Tudom, az egészséges táplálkozás szerint élők elítélik a bő olajban sütést, de ilyesmi engem soha nem tartott vissza. Valahogy én mindig is "trendkívüli" voltam és nem csak a konyhában. Például fiatal koromban, amikor a bögyös-faros típus volt divatban én a 46 kilómmal igencsak kilógtam a sorból. Most abszolút trendi lennék, hiszen még a vízcsapból is a soványság dicsérete folyik. Mondanom sem kell, éveim számával a kilóim is megszaporodtak! No de sebaj, a nyájösztön mindig is hiányzott belőlem, ezért az elvárások inkább csak dacot váltanak ki belőlem (azért azt nem állítom, hogy ez mindig pozitív dolog, de ez van).

Visszatérve a bundázott ételekre, nálam a kizárólagos favorit a hagyományos panír - esetleg néha megbolondítva ezzel-azzal -, a sörtészta és egyebek nem hoznak lázba. Bár így visszagondolva, egyszer Buráno szigetén ettem egy tengeri herkentyűs tálat, aminek alkatrészeit egy tempuraszerű tésztában sütötték ki. Mennyei volt! Már csak ezért is érdemes lenne oda visszamenni.



Tulajdonképpen bármit lehet sütni panírozva. Az egyszerű bécsi szeletet is megeszem olykor, de azért nem árt némi izgalom. Maga a panírozás művelete nem bonyolult. Emlékszem, gyerekkoromban nekünk is volt egy háromrészes, összeilleszthető műanyag "panírozókészletünk". Van, aki a zacskós módszerre esküszik, én egyszerűen három tányért használok (a tojáshoz értelemszerűen mélyet). Egyedüli kardinális pont a megfelelő hőmérsékletű olaj. Ha nem elég forró, túl sok olajat szív magába az étel, ha túl forró, hamarabb ég meg, mint ahogy átsülne. A középút a megfelelő.

Azért Nigella tészában sült Bounty szeletét kipróbálom valamikor!

14 megjegyzés:

duende írta...

Én is imádom a "köpenyeseket". Bármi legyen is a bunda alatt. :))

Én pl. sosem dobom el a szép és tiszta cipősdobozokat. Abban tartom a morzsát, így nem kell tányérozni. A lisztet pedig egy nagy lisztesdobozban. Azt sem szoktam külön kitányérozni. Ha bele is pottyan ez-az, nem számít. A lisztet mindig szitálom. És persze, ha májat, húst panírozok, azt külön szoktam. De a zöldséggel nem vacakolok...

ManóAnyó írta...

Én megenni nagyon szeretem, csak elkészíteni nem a bundás kajákat. Pedig a férjuram minden nap képes lenne bécsi szeletet enni rántott gombával :) Egyszer a Bem sörözőben (http://www.bemsorozo.hu) ettem Bemrudit, ami Túró Rudi panírozva. Először gyanakodva néztem, de nagyon finom volt. A Bounty is biztos hasonlóan jó lehet :)

Limara írta...

Panírozott cucc bármikor jöhet, én sem vagyok trendi! Egyszerűen imádom! :))

napmátka írta...

Minálunk is a hagyományos panír megy. Amennyire szeretem, sajnos néha annyira lusta vagyok apróbb dolgokat panírozni (meg beolajozni a konyhát), pedig szinte minden zöldség is finom így...

Palócprovence írta...

Duende, és a morzsának nem lesz baja a tojástól? Még soha nem mertem így félretenni...

Palócprovence írta...

ManóAnyó, még nem kóstoltam így a túró rudit, de ígéretesen hangzik.Ki fogom próbálni!

Palócprovence írta...

Limara, örömmel olvaslak! :)

Palócprovence írta...

Napmátka, tudom, Te is nagy krumplirajongó vagy - próbáltad már a rántott krumplit? Remek!

Nadine írta...

A rántott hagymakarika is isteni, de most nem a gyorséttermek féle "hagyma-illúziókra" gondolok. Hanem legalább 8 mm-1 cm vastag karikára vágva, és egyben hagyva, panírozva. Vagyis egy egész körlap van kirántva, majonézes kukoricával isteni! Nem beszélve a rántott patisszonról, cukkiniről, brokkoliról... Istenem, ha minden nap készítene nekem valaki, akkor sem unnám meg.
Palócprovence már megint írtál olyasmit, amitől heves bólogathatnékom támad, és egyből értem, miért olvaslak olyan örömmel (nyájösztön hiánya, egyebek)...

ManóAnyó írta...

A rántott krumplit én is nagyon szeretem. És milyen régen készítettem...

Palócprovence írta...

Nadine, :)))Köszi!
A hagymakarikát én is nagyon szeretem, meg az összes többit. Nagy kedvencem még a zsenge spárgatök, amit csak megmosok, de se nem hámozom, se nem magozom, csak szeletelem és panírozom. Bármennyit meg tudok enni belőle! :)

Palócprovence írta...

ManóAnyó, én is régen csináltam rántott krumplit, épp itt az ideje! :)

Nadine írta...

Énisénisénis! (rántott tök héjastul)
Ez a rántott krumpli is életveszélyesen hangzik, tekintve, hogy krumplifüggő vagyok. Ha ezt párosítom azzal is, hogy bundafüggő is vagyok, akkor abból csak valami nagyszerű étel jöhet ki...

Palócprovence írta...

:)))