Vigadtunk! - Lakodalom volt a mi utcánkban...

"Múlt szombaton kimondta a boldogító igent Sára és Zoltán, a 7próba nyertes párja. Az esküvő fantasztikusan sikerült, még az esti vihar is kivárta a menyecsketánc végét.

A nagy sürgés-forgás már délután elkezdődött. A rokonok szállingóztak, a szervezők díszítettek, mindenkinek akadt tennivalója. A menyasszonyt a Közösségi Házban gyönyörű hercegnővé varázsolták a sminkesek és a fodrászok, majd az utolsó simítások után a jegyespárt fotózásra vitték. A képek helyszínéül a Szokoly Kastély szolgált. A standard beállított képeken kívül sok mókás fotó is tanúsítja a pár életvidámságát, jókedvét.

Délután öt órákkor a menyasszony kikérésével megkezdődött az esküvői ceremónia. A vőlegény gyalog vonult a Közösségi Házhoz násznépe kíséretében. A násznép tagjai között fel-felbukkantak gólyalábas barátaink is. Miután a vőfély kikérte a ház legszebb eladósorban lévő lányát, egy kislányt kapott, megpróbálta hát még egyszer. Másodszorra idősebbet kívánt, meg is kapta. 

Ám végül csak kiimádkozta az ifjú arát. A pár zenészek kíséretében elvonult az iskolaudvarig. A gyerekek virágot szórtak és buborékot fújtak, a mutatványosok pedig a tömeget szórakoztatták.

Az iskolaudvarban került sor a polgári esküvőre, melyre egy pohár pezsgővel koccintottak a közvetlen családtagok. Innen a násznép a tornateremhez vonult, meg-megszakítva útjukat. Először egy teli vödör vizet kellett az ifjú arának felrúgnia, 

majd a vőlegénynek két széttörött tányért felsepernie. Végül pedig a küszöbön fekvő két legényt kellett átlépniük az ifjú házasoknak. A rokonság konyakkal koccintott a pár egészségére, legvégül pedig az esküvői csokor is új gazdára talált.

Ezután vacsora következett, mely során 7 erős férfit hívott maga mellé a vőfély. A bátor jelentkezőknek először táncolni kellett, majd kötényben és kendőben szolgálták fel a második fogást.

A vacsora ideje alatt az érdeklődőket táncház mulatatta az udvaron. A vigalomba végül az ifjú pár rokonai, barátai is bekapcsolódtak. 

Közös vonatozástól kezdve limbózásig szinte minden előfordult. 

Éjjel 11-kor sor került a négyszintes esküvői torta felvágására.

Miután mindenki jóllakott a 15 torta valamelyikével gyertyás tánc következett.

Nem sokkal ezután az óra mutatói már éjfél ütöttek, így megkezdődhetett a menyecsketánc.

Az újasszonyt többször megpróbálták elrabolni, de az akciók sikertelennek bizonyultak, hiszen szemmel tartotta őt férjura. A menyecsketáncot újabb vacsora követte, majd azután reggelig vigadott a násznép."

Szöveg: Guzsik Bernadett

Fotók: Bartus Tamás

A lakodalomról Reni is beszámolt.

Vigadtunk! - A föld, ahol születtünk

A Heted7Vigasságra jelent meg A föld,  ahol születtünk című kötet. Emlékképek Bernecebarátiból. Füredi Vilmos így ír a kötet bevezetőjében:

"Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik eredendően nem virtuális terek között nőtt fel gyermekként.

- Mire gondolok? Nos, anyám még petróleumlámpa fényénél olvasott nekem meséket esténként, mert nem volt villany az egész faluban, nem volt villany közel-távol. Éjszaka gyertyát tettünk a kézi lámpásba, ha útra kellett kelni.

Nem volt rádió, nem volt TV, számítógép, internet. Nem volt ez irányban hiányérzetünk, mert el sem tudtuk képzelni. Természetesen éltünk. Voltak a hagyományok, voltak az ünnepek saját fúvós zenekarral, cigányzenekarokkal.

S voltak a napi küzdelmek a megélhetésért.

Voltak berneceiek, barátiak, az alvégiek, a fölvégiek.

És volt a templom. Ott fenn ezek a megkülönböztetések eltűntek.

Megvolt a két falu közös hierarchiája. Az előljárók ültek az oltár jobb oldalán, külön csoportban álltak az eladó lányok a padsorok előtt, külön a legények, s megvolt a helyük az időseknek is.

Viszont mind a berneceiek, mind a barátiak ugyanarról a szószékről hallgatták ugyanazt az igét minden vasárnap.

Volt mindenki számára elfogadható erkölcsi mérték, s mindennek megvolt az évszázados hagyománya. S ez a mérték és hagyomány közösséget teremtett. Egy élhető, összetartó közösséget.

- Hogy miért fontos mindez? Könyvünk alapgondolata az értékmentés. Hiszem és vallom, hogy gyermekkorom faluközössége értéket hordozott, s ez az érték egyfajta megtartó erő volt a szélesebb értelemben vett társadalom, a haza számára is.

Ezért szeretnénk tisztelegni, emléket állítani minden bernecei, minden baráti szülöttnek, minden elszármazottnak.

Fel akarunk mutatni egy vállalható multat, felidézni a még élők, emlékezők segítségével, akik még a petróleumlámpa fényénél tanultak meg olvasni, de két lábbal álltak a földön bármilyenek voltak is a körülmények."

Vigadtunk! - Hétpróba

A Heted7Vigasság lakodalmas játékára 18 jegyespár jelentkezett, melynek fődíja egy hetedhét országra szóló lagzi volt. Az internetes szavazatok alapján 10 pár jutott túl az első fordulón, így a nyitónapon ők bizonyíthatták a házasságra való rátermettségüket a  7próbán. Egy képes összefoglaló a versenyről, szöveg Guzsik Bernadett, fotók  Bartus Tamás:

"A Bernecebarátiban, Kemencén és Perőcsényben megrendezésre kerülő Heted7vigasság lakodalmat hirdetett, melyhez keresték a legmotiváltabb jelentkezőket. A második fordulóba 10 pár jutott be, akik szerelmüket, kitartásukat és bátorságukat a szombat délelőtt lezajlott 7 próbán mutathatták meg.

A próba reggel kilenckor Bernecebarátiban kezdődött és egy pár kivételével mindenki megjelent. A verseny során hét különböző helyszínen hét akadályt kellett leküzdeni a játékosoknak. Az első feladat, melynek színtere a sportpálya volt, az elkövetkezendő évekre utalt, mikor is a jó asszony férjét a kocsmából részegen hazaviszi. A küzdelem során a versenyzők férfi tagjai a hátukon cipelve kedvesüket,  szlalomozva tették meg a kijelölt pálya felét, majd megálltak egy pohár frissítő borocskára, s  azután  tovább futottak. Visszafelé már a hölgyeken volt a sor, talicskában tolták haza "részeges" férjeiket.  Ezzel véget is ért az első versenyszám, a csapatok útnak indultak a következő helyszínek felé.

A kertek alatt vadregényes ösvényen haladtunk a második próba színteréhez, mely nem volt más, mint a közeli patak. A rekkenő hőség már délelőtt is tikkasztóan hatott még a közönségre is, nem beszélve az ifjú párokról, így ez a versenyszám egy kis felfrissülést hozott nekik.  A feladat igen egyszerű volt. A patakba korábban 1000 db 5 Ft-ost szórtak, s nem kellett mást tenni, mint a kilenc vőlegénynek kihalászni őket úgy, hogy életük párja nem léphetett bele a patak vizébe. A nyertes párnak 134 db-ot sikerült összegyűjteni a menyasszony kötényébe. A feladatra maximum két perc állt a rendelkezésükre, de a versenyzők 1 perc 10 másodperc alatt teljesítették, így már nem maradt semmi a helyi gyerekeknek.

A harmadik helyszínnek a közeli Közösségi Ház lett kijelölve, ahol számot kellett adni az ifjú pároknak szakácstudományukról és arról, mennyire képesek jól és hatékonyan együttműködni. A következő három perc során a verseny hölgy tagjai pogácsát készítettek vőlegényeik segítségével, hiszen csak azokat az eszközöket használhatták, melyeket leendő uruk hozott a számukra egy közeli asztalról. A bírák pontozták, hogy időn belül készültek-e el a harapnivalók, hogy minden tésztát felhasználtak-e a versenyzők, na és persze a szépséget, küllemet is.

A következő versenyszám a Baráti Panzió kertjében került megrendezésre. A játékosok férfi tagjai egy nagy és letakart edényben kutattak öt darab tojás után, úgy, hogy nem láthatták annak tartalmát. Az a pár győzött, akik legelőször találták meg s emelték ki sértetlenül az összes tojást. Utólag mind a közönség, mind  a versenyzők megtudhatták, hogy a tojások tollal összekevert kecskeürülékben voltak elrejtve. A kézmosást követően indultunk is tovább, mert a hőség kezdett elviselhetetlen lenni.

Az ötödik versenyszámnak a Pajta-Kalamajka adott otthont. Talán ez volt az a pont, amikor is mindenkiben tudatosult, hogy itt egy hét múlva akár esküvő is lehet. Az idegek szinte már pattanásig feszültek. Ennek a feladatnak a végrehajtása is a férfiakra várt, hiszen a derekukra erősített kukoricacsövekkel kellett kedvesük lábai közé begurigatni egy lopótököt, úgy, hogy nem érhettek hozzá, csupán csak a kukoricákkal. A kijelölt táv megtételére maximum öt perc állt a játékosok rendelkezésére.

Az utolsó előtti feladat a Takarék melletti utcában zajlott. Végre eljött az idő, hogy a leendő asszonyok is összemérjék ügyességüket. A férjjelölteket sorba ültették egy székre és bekenték mind az arcukat, mind a nyakukat borotvahabbal. Párjuknak a megadott idő alatt, bekötött szemmel és egy fa spatulával kellett a lehető legszebbre megborotválniuk őket. A versenyszám végén, míg a zsűri az árnyékban pontozott, a játékosok „megfürödtek” a patakban.

A déli harangszó jelezte, hogy a játék lassan a végéhez közeledik. Az utolsó helyszín újra a sportpálya volt. A versenyzőknek egy két fős fa sílécen kellett végighaladni a kijelölt pályán, majd az adott szakasz végén a kezükben lévő pohár vizet egy edénybe önteni. A cél az edény teljes megtöltése volt, a leggyorsabb versenyzők győztek, ám ez nem  olyan egyszerű feladat, estek-keltek a játékosok a versenyszám folyamán. Ez volt a hetedik és egyben az utolsó megmérettetés, így a verseny ezennel véget ért.

A játék folyamán, ahogy telt az idő, úgy fokozódott a hangulat. Egyre gyűlt a násznép és egyre idegesebbek lettek a leendő anyósok, apósok. A jó hangulatról a játék vezetője, Badár Sándor gondoskodott. A 7 próba győzteseit a fesztivál hivatalos megnyitóján hirdették ki. Szertel Sára és Makai Zoltán örömkönnyek között vették tudomásul, hogy egy hét múlva, mint férj és feleség léphetnek a nyilvánosság elé. Ezúton is gratulálunk és sok boldogságot kívánunk Nekik!"