A Heted7Vigasságra jelent meg A föld, ahol születtünk című kötet. Emlékképek Bernecebarátiból. Füredi Vilmos így ír a kötet bevezetőjében:
"Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik eredendően nem virtuális terek között nőtt fel gyermekként.
- Mire gondolok? Nos, anyám még petróleumlámpa fényénél olvasott nekem meséket esténként, mert nem volt villany az egész faluban, nem volt villany közel-távol. Éjszaka gyertyát tettünk a kézi lámpásba, ha útra kellett kelni.
Nem volt rádió, nem volt TV, számítógép, internet. Nem volt ez irányban hiányérzetünk, mert el sem tudtuk képzelni. Természetesen éltünk. Voltak a hagyományok, voltak az ünnepek saját fúvós zenekarral, cigányzenekarokkal.
S voltak a napi küzdelmek a megélhetésért.
Voltak berneceiek, barátiak, az alvégiek, a fölvégiek.
És volt a templom. Ott fenn ezek a megkülönböztetések eltűntek.
Megvolt a két falu közös hierarchiája. Az előljárók ültek az oltár jobb oldalán, külön csoportban álltak az eladó lányok a padsorok előtt, külön a legények, s megvolt a helyük az időseknek is.
Viszont mind a berneceiek, mind a barátiak ugyanarról a szószékről hallgatták ugyanazt az igét minden vasárnap.
Volt mindenki számára elfogadható erkölcsi mérték, s mindennek megvolt az évszázados hagyománya. S ez a mérték és hagyomány közösséget teremtett. Egy élhető, összetartó közösséget.
- Hogy miért fontos mindez? Könyvünk alapgondolata az értékmentés. Hiszem és vallom, hogy gyermekkorom faluközössége értéket hordozott, s ez az érték egyfajta megtartó erő volt a szélesebb értelemben vett társadalom, a haza számára is.
Ezért szeretnénk tisztelegni, emléket állítani minden bernecei, minden baráti szülöttnek, minden elszármazottnak.
Fel akarunk mutatni egy vállalható multat, felidézni a még élők, emlékezők segítségével, akik még a petróleumlámpa fényénél tanultak meg olvasni, de két lábbal álltak a földön bármilyenek voltak is a körülmények."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése