Ez a 300. bejegyzésem és véletlenül éppen egy szívemnek kedves téma kerül benne terítékre, hiszen szombaton tartottuk a szüreti felvonulást.
Természetesen idén is voltak "babák", azaz szalmabábuk.
Most először én is a menettel tartottam, mert eddig csak a nézelődők táborát gyarapítottam.
Attól tartok, ez az első volt az utolsó alkalom is, mivel a 3,5 órás gyaloglás végére már alig éltem. Nem úgy, mint Magdus néni, aki bár elmúlt 80 éves, de végigtáncolta és énekelte az utat.
Sokan voltak más falukból is kíváncsiak a felvonulásra. Ígéretéhez híven Minyon is eljött és nem csak eljött, de ajándékot is hozott nekem. Szerencsére tudta, hogy nem rajongok a borzangért, így csipkelekvárral kedveskedett nekem. Képem most nincs róla, mert sajnáltam felbontani az üveget, de biztosan nagyon finom.
Erikáéktól pedig helyes tököket kaptam.
18 megjegyzés:
Nagyon jó kis beszámoló és nagyon tetszenek a képek is!
De jó képek! A csipkebogyó lekvár, az igazi, na az nagy kincs!
Judit, köszönöm! :)
Ági, köszönöm! :) Tényleg nagy kincs! Őszintén szólva, én még egyszer sem szántam el magam a készítésére...
Én is köszönöm! :))
Nagyon jó hangulatú esemény volt, jó, hogy vannak még ilyenek. És a képeket is imádom!
Ez milyen jó kis bejegyzés volt!:)
Annyira jók az öregekről készült fotók!
Saját levében, :))
Vegavarázs, köszönöm! :) Tényleg jó, hogy van még ilyen...
Szepyke, köszönöm! :)
Hédi, köszönöm! Nekem is ezek a fotók tetszenek! :)
Két napot kihagyok a blogozásból (egy nap lapleadás, egy nap röfi-influ, vagy mi) és már hogy le vagyok maradva! De most már jövök majd én is!
Hú, de jó volt az a szombati nap!
Most már még jobban örülök, hogy nem a borzanglekvárt vittem. Megkóstoltuk és keserűűűű!!! De azért számunkra ehető.
A hecsedlilekvárt viszont már régebben is többször kóstoltuk és finom. Már várom, miféle sütiben fog visszaköszönni. Vagy lehet, hogy inkább valami húsételben? Azokhoz is illik!!
De jó, hogy benéztem hozzád, lenyűgöztek a csodaszép képeid és a beszámolód. Na és az örökifjú Magdus néni... Mindig ledöbbenek ennek a generációnak a vitalitása láttán.
Minyon, tényleg jó volt a szombati nap és örülök, hogy nem borzangot hoztál! :)
Alíz, köszönöm! És ez a generáció az oly sokat szidott, hagyományos magyar étrenden élt-él...
Hát tudod, az az igazság, hogy egy ideje magamtól rájöttem, hogy az idős generáció sokkal egészségesebben étkezett/étkezik, mint mi. Akik pedig szidják a magyar konyhát nem véletlenül teszik, hiszen azt a rengeteg szemetet el kell adniuk valakinek. A gond az, hogy a balga "nép" beveszi a sok idióta szöveget - elég körülnézned a gasztroblogok világában és máris láthatod mennyi idegenhangzású, sőt idegen, nem magyaros ételt főznek.
Megjegyzés küldése