Támadnak a vörösök!
A feketék csatasorba rendeződnek:
A hangyaháború végkifejletét elmosta a hirtelen kitörő felhőszakadás...
2013.06.17.
2013.06.12.
Jázminpakóca
A
fészkesvirágzatú jázminpakóca (Stevia rebaudiana Bertoni), vagy
közismertebb nevén sztívia, Paraguay-ban és
Brazíliában
őshonos, de nálunk is termeszthető (bár inkább csak
egynyáriként, mivel fagyérzékeny). Ezt az édes leveleiről híres
fűszer- és gyógynövényt először Moises Santiago Bertoni svájci
botanikus írta le 1899-ben, de természetesen a dél- amerikai
indiánok már évszázadok óta használták édesítésre és sebek
gyógyítására,
bőrbetegségek
kezelésére.
Európában
a II. világháború alatti cukorhiány miatt kezdett elterjedni, a
növény levele ugyanis
30-szor
édesebb a répacukornál, de kivont
édesítő
hatású összetevői (stevisiode és rebaudioside) akár
300-400-szor édesebbek lehetnek. Magas a hő- és pH stabilitása,
így sütésre, főzésre és italok édesítésére is alkalmas.
A
vércukorszintre nincs hatása, ezért cukorbetegek is
fogyaszthatják. Szabályozza az inzulinszintet. Gyulladásgátló
hatású, segítség lehet megfázáskor, szájüregi problémák, de
allergia esetén is.
A
sztívia magról igen nehezen szaporítható,
a
magok 93 %-a terméketlen, csak a fekete magok kelnek ki, azok is
csak fényben csírázók (a talajfelszínre kell vetni) Ezért
érdemesebb palántát beszerezni, amit később dugványozással mi
magunk is tudunk szaporítani. Folyamatosan takaríthatjuk be a
leveleket, de a virágzást semmiképpen ne várjuk meg, mert
keserűvé válik.
Frissen is használhatjuk a leveleket, de szárítva intenzívebb az
édesítő hatása és megőrölve
könnyebben
használható sütésnél. Készíthetünk belőle vizes és
alkoholos kivonatokat is az
egyszerűbb felhasználáshoz.
Ezek garantáltan természetes édesítők, iparilag feldolgozott
formájuk már
határeset...
2013.06.09.
Rózsalekvár
A rózsalekvárhoz
lehetőleg intenzív illatú rózsa szirmait válasszuk, a jó illatú
rózsa általában jó ízű is. Minél sötétebb színűek a
szirmok, annál sötétebb lesz a lekvár is. Természetesen csak
permetmentes virágokat használjunk. Válogassuk ki az ép
szirmokat, költöztessük ki belőlük a lakókat és óvatosan
mossuk meg, ha szükséges. A szirmok tövében lévő világos részt
távolítsuk el és máris konyhakész a rózsánk.
Rózsából pektin nélkül
csak szirupállagú lesz a lekvár, bár hosszas főzéssel
besűríthető némileg, azonban ez rontja a színét (barnássá
válik). Ezért én Oetker 1:1 dzsemfixet használtam, ebben a
gyümölcspektin mellett citromsav is van, így csak fél citrom
levét adtam hozzá (a citromsav és a citromlé segít megőrizni a
színt és kiegyensúlyozza a magas cukortartalmat). Ha valaki inkább
sima gyümölcspektint választ, célszerű több citromlevet tenni
hozzá.
Hozzávalók 1 db 370
ml-es üveghez
- 4 + 2 dkg konyhakész rózsaszirom
- 30 dkg kristálycukor
- fél citrom leve
- 3 dl víz
- 2 teáskanál Oetker dzemfix 1:1
- 1 evőkanál rózsavíz
Első lépésként
készítsünk rózsacukrot: 30 dkg cukrot 4 dkg szirommal daráljunk
össze egy késes robotgéppel (ez a rózsacukor nem csak
rózsalekvárhoz használható és alaposan megszárítva hosszabb
ideig eltartható).
Forraljuk fel a vizet,
tegyük bele a rózsacukrot, a maradék 2 dkg rózsaszirmot és a
citromlevet, majd kevergetve főzzük 10 percig. Adjuk hozzá a
dzsemfixet és ezzel is főzzük még 5 percig. Legvégül kerül
bele a rózsavíz és már tölthetjük is az üvegbe. A jól lezárt
üveget fordítsuk fejjel lefelé 10 percre (ez sterilizálja a bent
lévő levegőt), majd megfordítva hagyjuk kihűlni.
Tipp: Ha valaki nem
szereti a lekvárban a szirmokat, akkor mind a 6 dkg sziromból készüljön
a rózsacukor.
2013.06.08.
Medárd-nap
A mindent elpusztító
áradás, a 40 nap és 40 éjjel zuhogó eső következtében
kialakuló vízözön (amiből csak Noé bárkája menekült meg) a
néphagyomány szerint Szent Medárd napján kezdődött. Így ha
június 8-án esik az eső, akkor 40 napig esni fog, ha viszont nem
esik, 40 napos szárazság következik.
A népi kalendáriumban
Medárd az utolsó fagyosszent, ezért szőlő- és
gyümölcspatrónusként tisztelték, de a gabonaaratás és szüreti
munkák, na meg a fogfájósok védőszentje is.
Feje felett kiterjesztett
szárnyú sassal együtt ábrázolják, mert a fáma szerint
gyerekkorában egy sas szárnyai védték meg egy záportól.
Címkék:
jeles napok,
palóc népszokások
2013.06.06.
Töltött szőlőlevelek
Kedvelem a töltött
szőlőlevelet, a dolmadesz helyett viszont inkább a vegetáriánus
változatát, a dolmadakiát. Az eredeti görög recepttől picit
eltértem, maradék főtt rizst használtam hozzá (bár van ilyen
receptváltozata is) és citrom helyett narancsot tettem bele (csak
az volt itthon), na meg némi maradék aszalt paradicsom is került
be.
Legjobb hozzá a friss szőlőlevél
(természetesen csak olyan, ami permetet még sosem látott). A megmosott, friss, ép
szőlőleveleket dobjuk néhány másodpercre forrásban lévő sós
vízbe (vagy lógassuk bele levélnyelüknél fogva). Amikor élénk
zöld színük megváltozik, emeljük ki őket a vízből,
csepegtessük le és vágjuk le a levélnyelüket.
Hozzávalók
- 40 db szőlőlevél
- 1,5 bögre főtt rizs
- 2-3 újhagyma finomra vágva
- néhány olajban eltett aszalt paradicsom apróra vágva
- 2 narancs leve és reszelt héja
- 1 teáskanál szárított menta
- néhány szál petrezselyem finomra aprítva
- néhány szál kapor finomra aprítva
- só
- bors
- 1 dl olívaolaj
A töltelékhez a
szőlőlevelek, a narancsok leve és az olívaolaj kivételével
keverjük össze a hozzávalókat.
A szőlőlevelet színével
(fényesebb oldalával) lefelé tegyük le, így a fonákja (ahol a
levélerek kidudorodnak) kerül felülre. A (volt) nyele tövéhez
tegyünk egy csapott evőkanálnyi tölteléket, a levél két alsó
részét hajtsuk rá, majd az oldalsó részeket is, végül tekerjük
fel jó szorosan. (Akinek ez a leírás nem teljesen érthető, itt megnézheti a fázisfotókat.)
Egy nagyobb lábasba
tegyük a tekercseket szorosan egymás mellé, öntsük rá az
olajat, a narancslevet és egy bögre vizet. Lefedve főzzük 20
percig. Langyosan vagy hidegen tálaljuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

