Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 12. 03.

Zongorabillentyű, avagy a diós stangli

Sokáig hittük, hogy csak egy diófánk van (az a csemete, amit mi ültettünk), aztán egy szép napon találtam hármat a patakparton iszalagfüggöny mögé bújva. Nehezen, de sikerült kiszabadítani őket az erdei iszalag fojtogató szorításából, így ősszel már csak a patakkal kellett megküzdeni a dióért. A diófák ágai a patak fölé nyúlnak, ezért a patak elveszi ami neki jár, de maradt nekünk is. Csak Nana kutyát kell szemmel tartani, mert szívesen lopkodja és az utolsó diódarabkát is kinyeri a héjból. Apró szemű, de egészséges és finom belű a madarak ültette diófák termése. Most diós stangli, más néven zongorabillentyű (amit először vagy 25 éve kóstoltam Borcsa néni jóvoltából) készült a „vízi dióból”.


Hozzávalók 24 darabhoz
  • 20 dkg darált dió
  • 10 + 10 dkg átszitált porcukor + szükség szerint
  • 2 tojássárgája
  • 1 tojásfehérje
A darált diót dolgozzuk össze a tojások sárgájával és 10 dkg cukorral. Elsőre úgy tűnhet, nem fog összeállni a massza, de csak gyúrjuk kitartóan. Nyújtsuk ki fél cm vékonyra és téglalap alakúra, ha szükséges kevés porcukrot használhatunk, hogy ne tapadjon le a tészta.

A tojásfehérjét keverjük ki a másik 10 dkg porcukorral (a fehérjét nem kell felverni!). A mézeskalács díszítéséhez használt cukormázhoz hasonló mázat kell kapnunk. Ne legyen folyós (mert lefolyik a tésztáról), de túl sűrű sem (nem terül el). Kenjük a diós tésztára.


Vágjuk fel stangli formára – 24 darabra elég ez a mennyiség. Egy széles pengéjű késsel tegyük át sütőlemezre őket és 100 fokos sütőben inkább csak szárítsuk, semmint süssük a stanglikat. A máz lehetőleg maradjon fehér. 

Még melegen vegyük le a sütőlapról, később könnyen törik. Fémdobozban - elvileg - hosszabb ideig eláll, de még sosem sikerült jól eldugni...



5 megjegyzés:

Kisildi írta...

Ez bennem kellemes emlékeket ébreszt, kamaszkorom sütije! Örvendek, hogy olvasván felelevenedett bennem az íze.

Palócprovence írta...

Örülök! :)

aarkus írta...

Tegnap megsütöttem, és bár a leírás alapján nem rémlett a süti, megkóstolva rájöttem, hogy nekem is kedves gyerekkori süteményem. El is fogyott mára... Köszönöm a receptet!

Palócprovence írta...

Örülök, hogy kipróbáltad! :)

Unknown írta...

A zongorabillentyű nálunk teljesen más. A tészta diós,de tojássárgáját kell rátenni. Az is nagyon finom.