Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2012. 09. 07.

És mi lesz a macskával?!

A költözés állatokkal együtt soha nem egyszerű történet, különösen nem egy idős macskával. Terveket gyártottunk, hogyan is szoktassuk új lakhelyéhez. Persze, az élet - mint annyiszor - felülírta a terveket. A macsek fél napos miákolás után úgy tett, mintha világéletében itt élt volna...

lazulva

ajtótámaszként

jógázva

színészkedve

megpihenve

9 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

:)
Azt én is tapasztaltam, hogy nem is annyira igaz az a mondás, hogy a macska a helyhez ragaszkodik, nem az emberhez. Nagyon is ragaszkodnak hozzánk. Egyébként pedig valahol azt olvastam, hogy a macska simán elfogad két helyet, nem csak egyet, de állítólag kettőnél többet nem.

duende írta...

:) Imádnivaló!

Monika írta...

Jaj nekem, de tüneményes!!!!!!Olyan cirmos,mint az enyém volt....Annyira hiányzik!Azt hittem,hogy megleszek cica nélkül,de ilyen fotókat látva hüppögök....

Monika írta...

Naponta felhozom a témát a ház férfijának, hogy hozok haza cicát. prüsszköl és toporzékol erősen. :(
Eszembejutott egy megoldás, ami rajtam segít:a szomszédék cicái átjönnek,azokat fogom etetni és majd szépen ideszoknak.:) Hihi!Lesz is cica, meg nem is..)))

Palócprovence írta...

Minyon, szerintem is fontosabb az ember-macska kapcsolat(és ha ez jó, megvan a ragaszkodás is), de tartottunk tőle, hogy hiányolni fogja a vadászterületét. Ezzel szemben úgy tűnik, itt sokkal jobban érzi magát.

Palócprovence írta...

Duende, igen, egy macska (na meg egy kutya is) mindig imádnivaló.:)

Palócprovence írta...

Mammka, macska pedig kell!
És mit szól a szomszéd? :))

Monika írta...

A szomszéd is etette a mienket,amíg élt a drága.Sőt, még a lakásba is beengedték,mert érezni lehetett a Cicón a cigijük szagát,amikor hazajött.Azért nem kötöm a szomszéd orrára,hogy én is szeretgetem az övéit, de nem hiszem,.hogy gond lenne belőle.Most így tudom talán áthidalni ezt .Kutyusunk van, őt is a lányomtól örököltem .Addig őrá halmozom minden szeretetemet, de agészen más egy kutya és egy macska.Egyébként is a kutyus is nagyon szerette a Cicót.

Holdgyöngy írta...

Nálunk a kutya Zsebi, a szürkés cirmos Miska, mintha őt látnám a fotóidon. S valóban, nála tapasztaltam: mindig tudta hol van, s melyik helyből mit hozhat ki. Érdekes, már 13. évében van, e házban találta fel magát nehezen. Főleg télen, nem tud ablakon ki-bemászkálni. Vagy az itteni állatok zavarják az öregurat?