Gyros üvegben

Tudom, tudom. Készítsük frissen ételeinket. Azért a házi konzerv egy kicsit más, meg a szükség nagy úr...

A megszokott módon elkészítettem a gyrost, majd üvegekbe porcióztam. Célszerű annyit tenni egy üvegbe, amennyi egyszerre elfogy és ehhez méretezni az üvegeket is (nem úgy, mint ahogy én most). Vízfürdőben kigőzöltem az üvegeket (a 750 ml-es üveget 1 órát). Ajánlatos a dunsztoláshoz kuktát használni, mivel a nyomás alatt 100 fok feletti hőmérsékletet is el lehet érni. Ez azért fontos, mivel a penészgombák 70-90 fokon, a baktériumok 100 fokon már elpusztulnak, de csíráik, spóráik 115-120 fokig hőtűrőek (Dobray Endréné dr: A befőzéstől a fagyasztásig). Egyedül arra kell figyelni a kuktás gőzölésnél, hogy NEM szabad a biztonsági szelep felemelésével hirtelen lecsökkenteni a nyomást a gőzölési idő letelte után, mert szétrobbannak az üvegek! Persze, akinek van hőmérséklet-érzékelős sterilezőkészüléke, az még ennél is jobb.

Házi konzervünk nem áll el évekig, mint a gyári, de hosszú hónapokig igen. Tökéletes megoldás sietős napokra vagy konyhaiszonyos kollégistáknak. Ízre pedig olyan, mintha frissen készült volna...

Nagybörzsönyi Magyar-Szlovák Vadásznap

Szombaton több, részben gasztrovonatkozású program is volt a környékünkön, ezek közül kettőre sikerült elmennem: a nagybörzsönyi Vadásznapra és a kisfalusi szilvalekvárfőzésre (ez utóbbiról majd később számolok be).

Nagybörzsönyben idén 6. alkalommal rendezték meg a Magyar-Szlovák Vadásznapot, ahol igen gazdag program várta az érdeklődőket. Ezért nem csoda, hogy sok kétlábú,


négylábú


és szárnyas jelent meg az eseményen.


Ahogy ez már ilyen rendezvényeken lenni szokott, számtalan árusnál költhette pénzét a nagyérdemű. Közülük kettő keltette fel érdeklődésemet: egy gyöngyékszerkészítő



és hogy visszakanyarodjunk a gasztronómia irányába, a Lek-Vár-Lak.

De amiért igazán mentem, az az volt, hogy megnézzem a Főzőversenyen szorgoskodókat. Nem sikerült kiderítenem, hogy hány csapat indult a megszámolhatatlanul sok főző közül,

de mindenki lelkesen forgatta a fakanalat.


Volt, aki katlanban,


bográcsban,


vasfazékban,


vagy tárcsán készítette el ételét.


A zsűri elé szépen tálalva került minden.


Természetesen én sem távoztam éhesen,


de szerintem más sem, hiszen mindenhol minden elfogyott.

Két legyet egy csapásra, avagy pitetöltelék almából télire

Az almás pitéhez való viszonyomról már ejtettem szót. Sokszor csak a lustaságom tart vissza az elkészítésétől, nem rajongok az almahámozás, -magozás, -reszelés, -párolás procedúrájáért. Ez kikerülhető, ha egyszerre - amikor éppen kellő lelkierőt érzünk hozzá - nagyobb adagot készítünk a töltelékből és lustább időkre tartalékoljuk. A másik ok amiatt érdemes így eltenni az almát, hogy ilyenkor almaérés idején sok a hullott, kicsit hibás gyümölcs, ami téli tárolásra nem alkalmas, de azért kár lenne elkótyavetyélni. Így két legyet üthetünk egy csapásra...



Ugyanúgy készítem, mint a pitéhez. Meghámozom, kimagozom, citromsavas (citromleves) vízbe teszem. Ez utóbbi most különösen fontos, hiszen nem kis idő egy jelentősebb mennyiség előkészítése és így nem barnul meg. A robotgép zöldségreszelőjével reszelem le, mazochisták kézi reszelővel is dolgozhatnak. Egy kellő méretű fazékban kicsit elfőzöm a levét, majd hozzáadom a cukrot. Ennek mennyisége ízlés dolga és függ az alma édességétől is (kb. 15 dkg kilónként). Ebbe is lehet tenni vaníliakivonatot (vanilincukrot) vagy őrölt fahéjat, de ez el is maradhat, hiszen ez pótolható a felhasználáskor is. Addig főzöm, amíg a cukor teljesen felolvad benne, majd a tökéletesen tiszta üvegekbe porciózom és fémtetővel lezárom. Az üvegek méretétől függő ideig hagyományos, vizes módszerrel kigőzölöm őket. Ha tökéletesen zár az üvegen a tető, akkor a gőzölés végére kicsit behorpad a közepe.

Természetesen nem csak hullott almából készülhet. Tehetjük az almás pitébe, de ez a töltelék kerülhet a tiroli almásrétesbe vagy a rácsos almatortába is.