"A cigánysor a szelíd domboldal zöldellő hátát tarkította a falu felett. Mosolyogtak a vályogból épített, fehérre meszelt, zsuppfedeles putrik a nyárban, mintha uralkodtak volna a magasban. Nem is jószántukból kerültek fel a cigányok a domboldalra. Régen volt, mikor a karaván Pákozd alá érkezett. Ott akarták felütni sátorfájukat a falu szélén. Kapával, kaszával mentek rájuk a népek, úgy kergették fel őket a magasba. Váltig szabadkozott, esküdözött a fekete sereg vajdája, hogy ők ilyen, meg olyan becsületes, dolgos emberek, patkolókovácsok, tekenővájók, vályogvetők, azonkívül a muzsikáláshoz is értenek."
Hát, ide született a vajda unokája, a világhírnevűvé vált Rigó Jancsi 1858. augusztus 23-án. 5 évesen már hegedűt vett a kezébe, 10 évesen pedig már apja bandájában muzsikált. Hírnevét nem felejthetetlen játékának, hanem a századforduló egyik legnagyobb szerelmi botrányának köszönheti, ami a maga idejében nagy port kavart és számos újság beszámolt róla.
Rigó Jancsi és zenekara 1896-ban egy párizsi étteremben, a Restaurant Payard-ban játszott, ahol jelen volt a belga Chimay herceg és fiatal felesége, egy amerikai milliomos lánya, Clara Ward. Az asszony beleszeretett - a korabeli leírások szerint nem éppen adoniszi külsejű, ragyás képű - Jancsiba, elhagyta érte férjét és két gyerekét. A szerelem kölcsönös volt, Jancsi is elvált feleségétől, Barcza Mariskától, a kaposvári prímás lányától.
Jancsi egy pesti cukrászdában egy csokis, édesen krémes süteménnyel kedveskedett szerelmének. A cukrász ezután Rigó Jancsiról nevezte el süteményét. Számítása beigazolódott, a Rigójancsi cukrászsütemény, amely a XIX. századi nagy asszonyszöktetési románcnak állít emléket, rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert Magyarország határain túl is.
Szerelmük sajnos nem volt örök életű, tíz év után különváltak a szőke ex-hercegné és a cigányprímás útjai. Clara Ward feleségül ment egy jóképű olasz hotelportáshoz, Rigó Jancsi pedig szegényen és elfeledetten halt meg Amerikában 1927-ben.
Rigó Jancsi nevét nem csupán sütemény őrzi, a romantikus történetből 1959-ben francia-magyar film készült Fekete szem éjszakája címmel. Egy 2004-ben létrejött angol rockzenekar is ezen a néven fut.
Forrás: Pákozd község honlapja
Somma: Az első cigányzenészek Kaposváron
National Geographic
Hozzávalók
a tésztához:
- 4 tojás
- 8 dkg cukor
- 2 dkg kakaópor
- 6 dkg liszt
a krémhez:
- 5 dl tejszín
- 20 dkg 70 %-os étcsokoládé
- 3-4 dkg porcukor
a bevonathoz:
- 5 dkg megolvasztott étcsokoládé
- 1 evőkanál étolaj
A tojásfehérjéket kemény habbá vertem, majd hozzáadtam a cukorral fehéredésig kikevert tojássárgákhoz, óvatosan beleforgattam a kakaóval elkevert lisztet is. A sütőlemezre sütőpapírt tettem és elkentem rajta a masszát, majd előmelegített sütőben 170 fokon kb. 15 perc alatt megsütöttem. A sütőből kivéve még forrón meghintettem liszttel a felületét és a papírral együtt visszafordítottam a forró sütőlemezre, így hagytam kihűlni.
A kihűlt piskótalapot 3 egyenlő részre vágtam a szokásos kettő helyett. Az egyik lapot bevontam az olvasztott csokival, majd amikor megdermedt, a szeleteknek megfelelően feldaraboltam.
A krém eredetileg 8 dl tejszínből készülne, de szerintem a 0,5 liter is elég. A tejszínt kemény habbá vertem, porcukorral édesítettem. A csokit vízgőz felett megolvasztottam, majd a habba kevertem. Ezt legegyszerűbb úgy tenni, hogy az olvasztott csokit egy kevés habbal gyorsan simára keverjük és így adjuk a többi habhoz.
A krém felét rákentem az egyik piskótalapra, arra rátettem a másik piskótalapot, amire a maradék krém került. Legfelülre a csokimázas szeletek kerültek. Néhány órát hűtöttem, majd tálalás előtt teljesen átvágtam a süteményt a feldarabolt tetőlapok mentén.
