A fáma szerint Borbála Kis-Ázsiában, Nikodémiában élt a gazdag, görög származású és pogány Dioscuros lányaként. Apja egy magas toronyba záratta, hogy távol tartsa a keresztény eszmeáramlatoktól, azonban nem járt sikerrel - Borbála keresztény hitre tért, ezért saját kezűleg fejezte le kardjával. A történetből az igazságszolgáltatás sem maradt el, Dioscurosszal rögtön villámcsapás végzett.
Szent Borbála tisztelete már a korai középkorban elterjedt. A sokoldalú védőszentekhez tartozott: zivatar, villámcsapás, tűzvész, hirtelen halál ellen védett, de a harangöntők, tüzérek, bányászok védőszentje is volt. Toronnyal, könyvvel vagy pálmaággal szokás ábrázolni.
Németalföldi közvetítéssel terjedt el a bányászok körében Magyarországon a Borbála-kultusz, először Selmecbányán jelent meg. Selmecbányán a bányászok Szent Borbálához fohászkodtak minden esetben, mielőtt a föld mélyébe szálltak volna:
"Óh, Szent Borbála, hozzád fordulunk mindazok,
akik a föld mélyébe leereszkedünk.
Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól,
könyörögj érettünk és légy erős pártfogónk mindörökké.
Ámen."
Borbála napjához számos népszokás is kötődik. Ezek egyike a Borbála-ág - a vízbe tett cseresznyefa ága karácsonyra kivirágzik: "nemcsak Jessze kivirágzott vesszejére emlékeztet, hanem Borbálán keresztül arra is, hogy a mi szívünkben is kivirágzik a szeretet, ha Krisztus benne él".
A Középső-Ipoly mentén a Borbála-ág kivirágzása azt is jelentette, hogy az eladósorban levő lány gyors férjhezmenetelre számíthat.
A kizöldelő ág ősi szimbólum, az élet jelképe, a virágzó ág pedig az újjászületést jelképezi.
A Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz, ugyanúgy dologtiltó nap volt. Nem volt szabad varrni, mert attól tartottak egész évben gyűlni fog az ujjuk vagy pedig bevarrják a tyúkok fenekét. Nem lehetett söpörni sem, mert elsöpörték volna a szerencsét. Semmit nem adtak ki a házból, szintén az eljövendő szerencse védelmében. Úgy tartották, hogy a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.
Forrás:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.
Csáky Károly: Katalin-naptól Gergely-napig
Diós István: A szentek élete
Magyar Néprajz VII. Folklór- Népszokások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése