Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 09. 05.

A szende




Photo: Bíró Ádám
Make up: Rozsnyay Anna
Hair: Sebestyén Hajni
Styling: Deák Zsuzsi
 
Dress: Márton Aliz
Model: Guzsik Bernadett

8 megjegyzés:

Reni írta...

Szép modell, szép fotók! :))

Palócprovence írta...

Köszi! Nekem is tetszenek, természetesen elsősorban a modell... :))

duende írta...

Gyönyörű a Lányod. Anyja lánya. :)

Hankka írta...

Tényleg nagyon szép, büszke lehetsz rá!

Skandikamera írta...

Először elismerésem a modellnek.

Másodszor...hhhrmmm... - fotós szemszögből és halkan - ezek a fényképek mind egy kézről "szólnak". Azaz egy karról és egy kézről. Ha ez volt a cél, akkor jó. Ha nem, akkor úgy kellett volna komponálni, hogy ne a kéz/kar uralja a képet, ne arról induljon, és arra térjen vissza a tekintet.

A fejbúb tapintatlan és indokolatlan levágása által a lényeg - a szemek, az arc - kiesett a fókuszból, helyüket/helyét a kéz foglalta el.

A tanult fotós és festőművész az aranymetszésbe (kb. a képzeletben nyolc részre osztott kép 3:5 választója) vagy annak közelébe helyezi azt a részletet, amit ki akar hangsúlyozni.

Az vesse rám az első követ, aki az újságos kirakatában fellelhető képeslapok borítón szereplő csinibabák közül akár egynek is a szemét a kép szélétől 2-3 cm távolságban "lokalizálja".

:-)

Palócprovence írta...

Duende, köszi! :))

Palócprovence írta...

Hankka, büszke is vagyok! :) Persze nem (csak) a szépsége miatt...

Palócprovence írta...

Skandikamera, köszönöm. Teljesen jól látod, a képek a kézről szólnak (na meg ami rajta van) - hiszen ez volt a lényeg. A modell "csak" egy vállfa, mint mindig. Hiszen ettől modell a modell, nem róla szól a történet, hanem arról, amit bemutat.
Persze - nem meglepő módon - engem most a modell érdekelt, nem a divattervező munkája...