Lusta cipó

Le se tagadhatnám, hogy elsősorban enni szeretek. Bár néha szívesen pepecselek sütéssel, főzéssel, azonban inkább kedvemre valók a gyors és hatékony módszerek. Persze, csak azok, amelyek nem mennek az íz rovására. Ezért (is) nagy barátom Nigella meg az ő lusta cipója, na meg azért is, mert azon kevesek közé tartozom, akik nem kedvelik a fehér kenyeret. Nem, nem váltam egészségtudatossá, egyszerűen csak nem kedvelem az ízét. Bár tudom, hogy sok esetben a kenyér csak kísérő, így nem árt, ha a háttérbe szorul, azért én szeretem, ha rusztikusan karakteres az íze. Így számomra ez a kenyér maga a tökély: nulla munka, maximális élvezet, hiszen nem hogy dagasztani, de keleszteni sem kell (bocsi, Limara!).

Hozzávalók

• 20 dkg zabpelyhes pehelymix
• 30 dkg teljes kiőrlésű kenyérliszt vagy -tönkölyliszt
• 1 marék durvára vágott dió
• 6 g szárított élesztő
• 1 teáskanál só
• 2,5 tej
• 2,5 víz

Azért az eredeti receptet egy kicsit átvariáltam, a zabpelyhes, cukormentes müzlit lecseréltem pehelymixre (búza, rozs, árpa, zab) és ehhez adtam egy kis diót. Először összekevertem a száraz hozzávalókat, beleöntöttem a folyadékokat és összekevertem. Nem kell megijedni, nem lesz kenyértészta állaga. Kikent formába öntöttem és betettem a HIDEG sütőbe. 110 fokon 45 percig sütöttem, majd 180 fokon még egy órát.