Le se tagadhatnám, hogy elsősorban enni szeretek. Bár néha szívesen pepecselek sütéssel, főzéssel, azonban inkább kedvemre valók a gyors és hatékony módszerek. Persze, csak azok, amelyek nem mennek az íz rovására. Ezért (is) nagy barátom Nigella meg az ő lusta cipója, na meg azért is, mert azon kevesek közé tartozom, akik nem kedvelik a fehér kenyeret. Nem, nem váltam egészségtudatossá, egyszerűen csak nem kedvelem az ízét. Bár tudom, hogy sok esetben a kenyér csak kísérő, így nem árt, ha a háttérbe szorul, azért én szeretem, ha rusztikusan karakteres az íze. Így számomra ez a kenyér maga a tökély: nulla munka, maximális élvezet, hiszen nem hogy dagasztani, de keleszteni sem kell (bocsi, Limara!).
Hozzávalók
- 20 dkg zabpelyhes pehelymix
- 30 dkg teljes kiőrlésű kenyérliszt vagy -tönkölyliszt
- 1 marék durvára vágott dió
- 6 g szárított élesztő
- 1 teáskanál só
- 2,5 tej
- 2,5 víz
6 megjegyzés:
Méghogy a kenyér csak kísérő?? Nem! Nagyon is fontos, hogy milyen!!
Igen, szerintem is! :)
Hiszen ha jól sikerül az a kenyér, megeszünk belőle egy karéjjal üresen is, nem? Főleg a serclit! Frissen. Hmmmm.
Így igaz! :)
Ezt a receptet esetleg lehetne kenyérsütőgépben is használni?Mert van külön sütőprogram, bár a hőfokot sajnos nem tudom állítani.
Hát, nem tudom. Fontos a megfelelő hőfok és ha ezt nem tudod beállítani, akkor kétséges a végeredmény. Bár, ha legalább fokozatokat lehet rajta állítani, akkor talán...
Megjegyzés küldése