Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 11. 02.

Holtak csontja

Nem kell megijedni, a cím egy szegfűszeges tésztát takar, a szicíliai pasta garofolata per ossa dei morti-t. Mindenszentek éjjelén (október 31-ről november 1-re virradóra) ezt a süteményt hozzák ajándékba az elhunytak visszatérő szellemei a szicíliai gyerekeknek.

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték, szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, a Pantheont, ahol az összes isten tiszteletére mutattak be áldozatot a papok.




A kereszténység terjedésével igyekeztek a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítani, azok betiltása helyett. A Pantheont 610-ben keresztény templommá alakították át, ekkor IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte. Azóta a Mindenszentek (latinul Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe (a katolikus egyház november 1-én, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja).

Nálunk a Mindenszentek és a hozzá kapcsolódó Halottak napja mélabús temetőjárásban és gyertyagyújtásban nyilvánul meg, de máshol ez kevéssé jellemző. Sokkal inkább az élet éltetéséről szól, természetesen bevonva ebbe halottaikat is, gondoljunk csak a Día de los difuntos, azaz a mexikói halottak napjára vagy akár a Fülöp-szigeteken a temetőben táborozó családokra, akik lakomákkal, tánccal emlékeznek az elhunytakra. A fáma szerint ír kivándorlók vitték (Jack O’Lantern ír falusi kovács - aki „annyira fösvény ember volt, hogy az istenek még a poklot is megtagadták tőle, s arra kárhoztatták, hogy örök időkig bolyongjon lámpásával a kezében és nyughelyét keresse”) legendáját az Egyesült Államokba, amiből a Halloween, a kerengő lelkek megbékéltetését szolgáló ünnep kialakult.


De térjünk vissza az adakozó ősök süteményére!

Hozzávalók
  • 50 dkg cukor
  • pici víz
  • 50 dkg finom búzaliszt
  • 1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg
A vízzel éppen csak megnedvesített cukrot felfőzöm, majd a lángot takarékra állítva beleszórom a lisztet. Vigyázok, hogy ne legyen csomós a massza. A lisztnek fehér színűnek kell maradnia! Hozzáadom a szegfűszeget is és leveszem a tűzről. Kihűtöm annyira, hogy kézzel tudjam formázni és igyekszem belőle csontdarabkákat mutató alakzatokat kialakítani. Száraz helyen 2-3 napig pihentetem, majd az aljukat bevizezem és 180 fokos sütőben megsütöm őket. Akkor jó, ha a cukor kiválik belőle, barnás színt ölt, de a többi rész világos marad.


Csak óvatosan a ropogtatásával! Nevéhez illő a sütemény állaga.

10 megjegyzés:

Reni írta...

Jópofa ez a süti, én is olvastam már róla, de elkészíteni még nem készítettem el :)

Renata Kalman írta...

Hááát...én módjával látok a keményebb dolgokhoz...
micsoda ötleteid vannak :)


off: Palócvidékre is berobbant a hideg?

Palócprovence írta...

Reni, többféle változata van, van amiben mandula, tojás és vaj is van.

Palócprovence írta...

Renata, tudom az okát!
Sajna, nálunk is hideg van már. Tegnap majd' lefagyott az orrom!

szepyke írta...

Ez de jó!
Még soha nem hallottam róla!:)

Wise Lady írta...

Nagyon jól sikerült, tényleg, mint a csontok. Hát lehet, hogy csak nézegetném :D

Palócprovence írta...

Szepyke, nekem is tetszik! :)

Palócprovence írta...

Wise Lady, igazad van, biztos, ami biztos! :) Egyébként nálunk gyorsan elfogyott keménysége ellenére.

erős ildikó írta...

Én most látom először, de nagyon izgalmas sütemény, nem mindennapi!
Köszi a receptet!

Palócprovence írta...

:))