A lucázás a legtovább élő népszokás volt az Ipoly mentén és a Börzsöny környékén. A kisiskolás fiúk már hajnalban elkezdték a falujárást. Volt, ahol csak a rokonokhoz, de volt, ahol minden házhoz mentek, bő termést, szerencsét, szaporodást kívántak.
"Acélt hoztam kéteknek,
Cin legyen tányérjok,
Cin legyen kanájjok,
Cin legyen villájok!
Bornyas legyen tehennyek,
Csikós legyen lovok,
Fias legyes asszonnyok!
Tyúkok, ludak jó tojjanak,
Annyi verem búzájok legyen,
Mint égen a csillag,
A jókívánságokért néhány fillért, almát, diót kaptak. A lucázó fiúknak mindenhol örültek, hiszen szerencsét hozott a házra, ha férfi vagy fiú volt az első látogató Luca-napon. A hiedelem szerint az asszonylátogató balszerencsét hozott, "áldás nélküli" maradt az újesztendő, a tyúkok nem tojtak, a tányérok eltörtek, stb.
A köszöntőben az acél a tűz és a fény jelképe, a cin, az ólom és a vas az erő jelképe. Megjelenik a démonikus nőalak is, akitől az ember és az állatok szaporodása függ.
Forrás: Csáky Károly: Katalin-naptól Gergyely-napig - A téli ünnepkör szokásai és hiedelmei
Még többet Lucáról:
Lucaszék
Luca nap a plócoknál
Luca macskái
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése