Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2010. 12. 20.

Bodag

Nem kell messzi tájakra utaznunk, hogy kelesztetlen kenyérrel találkozzunk. A palócoknál is ismert volt a kenyérpótló legrégebbi formája, a bodag (néhol bodak), a kovásztalan, vízzel gyúrt, majd elnyújtott tészta. Leggyakrabban a forró hamu alatt sütötték meg - ez a népmesékben olyan sokszor emlegetett hamuban sült pogácsa. Később a forró kemence aljában készült.  Az újabb időkben már szódabikarbóna is került bele.


Sütőben is megsüthető, azonban bánjunk csínján a szódabikarbónával, jellegzetes íze nagyon kiérződik a kenyérből.


Forrás: Cs. Schwalm Edit: A palócok táplálkozása ünnepeken és hétköznapokon

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nálunk Nagymamám a megvastagodott rétesszélt hívta bodagnak. Kicsit bevagdosva, sózva számomra jobb "pecsenye" volt mint a meggyesrétes
gambas

Ábelné írta...

Amikor a rokonságomhoz utazunk, rendszeresen kelt, káposztával, túróval töltött lepényfélével várnak, kínálnak, amit ők is bodagnak neveznek:-). Mondanom sem kell, hogy nagyon szeretjük.

Palócprovence írta...

Hát, ez már csak ilyen, van, ahol az azonos név eltérő ételt takar, és van, hogy egy adott ételnek sok neve van. :)

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

Bácska közepében, nálunk a bodag a kemencébe is tepsiben került. Kenyértészta hajtogatva, zsírral megkenve közben és a bevagdosott teteje is zsírral volt meglocsolva, sózva...
Erika