Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 01. 31.

Minden napra egy leves

Nem vagyok túl nagy leveskedvelő, sokszor hetek is eltelnek, hogy levest ennék. Mostanában azonban - talán az időjárás miatt vagy egyszerűen csak öregszem - egyre gyakrabban gondolom azt, hogy ennék egy jó levest. És ha már így van, legyen minden napra egy leves! Februárban leveseket ajánlok, remélve, hogy más is kedvet kap a kanalazáshoz.


6 megjegyzés:

Titi írta...

Ezzel én is így vagyok és galád módon valamiért a régi menzás tojáslevesre vágyom a legjobban. Persze pont úgy sosem sikerül...

4Gyerek írta...

tényleg lesz minden nap egy levesrecid itt? bizisten?
nem másért, de levesfüggő vagyok. pontosítás: levesfüggő család vagyunk. blogomon a cimkéknél a legtöbb levesből van.
tehát jöhetnek a levesek, várom.

Unknown írta...

Helyes! Levest! :)
Leves nélkül nem élet az élet, ezt megmondta: ... (Én, de így jobban hangzott)

Palócprovence írta...

:))

Piroska írta...

leves nélkül nem tudok létezni!
Pirimami

mmama írta...

Én is elélnék levesen !
Kíváncsian várom a repertoárt:-)