Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 04. 24.

A tejfölös eper esete

A tejfölös eperrel sok-sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg Magdus néni jóvoltából. Mindig hozott kóstolót, ha sütött valamit, azonban egyszer nem sütemény lapult a tányéron.
- Szeretitek a tejfölös epret? - kérdezte.
- Tejfölös epret?! - kérdeztem vissza döbbenten. Mindig szerettem az epret és a tejföllel sem volt soha bajom. De így?! Együtt?!
- Kóstoljátok meg! Nagyon finom! - és már sorolta is a hozzávalókat.
Olyan lelkesen beszélt róla, hogy elszántam magamat a kóstolásra. Egy kiskanálnyiba nem halok bele - gondoltam. És az első kanál után örökre elvesztem...


Hozzávalók
  • 9 dl 20 %-os tejföl (zsírszegény nem jó!!!)
  • 20-25 dkg porcukor
  • 1 dl rum
  • 60 dkg eper
A tejfölt kikeverem a porcukorral és a rummal. Hozzáadom a feldarabolt epret és összeforgatom. A hűtőben hagyom állni egy órát (ha addig rá nem találnak).

12 megjegyzés:

minyike írta...

Mi most joghurttal esszük ki a tavalyi epret a mélyhűtőből, hiszen nemsokára itt lesz az új. Na, abban is el lehet ám veszni! De így, rummal? Hmmmm?

napmátka írta...

Palócprovence!
Nekem az eper magában vagy tejföllel természetes! Ha ezt még nem ismernéd, feltétlen olvasd el, nem túl hosszú:

HAMVAS BÉLA: A JÓISTEN UZSONNÁJA

Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld, és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadult piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első természetének színe.

Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni, és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több, vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartózkodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes. De a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.

Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot, és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.

A bűnbeesett ember a tejfölös epret a jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni, és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor délutáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszik az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabb rendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.

Nadine írta...

Napmátka, ez nagyon szép. Szeretem Hamvas Bélát, és mindig felderül a lelkem, ha beleszaladok váratlanul egy-egy írásába.

Tejfölös epret még sosem kóstoltam, de megteszem.

duende írta...

Imádom Hamvast. :)

Palócprovence írta...

Minyike, a joghurtos változat sem rossz, de össze se lehet hasonlítani a tejfölössel!

Palócprovence írta...

Napmátka, köszönöm az idézetet, ezt nem ismertem.
Hamvast tényleg csak szeretni lehet!

napmátka írta...

Örülök, ha tetszett. A tejfölös eperről azonnal ez ugrott be...

trinity írta...

Muszáj akkor kipróbálnom tejföllel is!!!Eperimádó vagyok:))))

Palócprovence írta...

Napmátka, tényleg nagyon adja magát! :)

Palócprovence írta...

Trinity, feltétlenül próbáld ki! :)

Limara írta...

Mindenképpen kipróbálom, nagyon tetszik! :)))

Zsuzsa írta...

Én pünkösd vasárnap délután találtam rá erre a számomra újdonságként ható finomságra. Olyan egyszerű és annyira üdítően finom. Köszi ezt az élményt.