Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2010. 10. 11.

Dahar

Hurghada még 20 évvel ezelőtt is csak egy kis álmos halászfalu volt, ma pedig 40 km hosszan nyújtózkodik a Vörös-tenger partján. Itt nyomát sem látjuk az ókori műemlékeknek, itt minden a Vörös-tengerről és a buliról szól. Azonban érdemes néha elhagyni a szálloda és a modern városrész (Sekkala) kényelmét és bepillantani a való világba. Dahar az óvárosi rész, ahol a helyiek élnek. Ám mielőtt orrunkat befogva ítélkeznénk, nem árt néhány dolgot szem előtt tartani:

Egyiptomban ismeretlen fogalom a szociális háló. Nincs nyugdíj, gyes, táppénz, semmiféle segély. Aki dolgozik, annak van pénze - aki nem, annak nincs. A munkanélküliség elég nagymértékű. A nők, különösen vidéken, általában otthon vannak, ellátják a háztartást, nevelik a gyerekeket (akikből sok van, hogy mindig legyen valaki, aki eltartja majd a szülőket). Többnejűség van, így egy-egy átlagbérre - ami jó ha eléri a 150 dollárt - nagyon sok éhes száj jut. Ezért szörnyülködés helyett inkább adjunk hálát jósorsunknak, és alkalomadtán ne sajnáljunk néhány gini baksist!









2 megjegyzés:

Gabriella írta...

Teljesen egyetértek Veled!

Gabi
(gkkg@freemail.hu)

Palócprovence írta...

:)