Tours-i Szent Mártonhoz kötve egy régi római hagyomány él tovább. Aesculapius, a gyógyítás istene tiszteletére novemberben libát áldoztak és lakomát rendeztek A rómaiak azért is kedvelték e madarakat, mert a fáma szerint a Capitolium lúdjai ébresztették föl a fáradt őrséget, amikor a gallok a várost éjjel el akarták foglalni. Innen ered a lúd avis Martis (Mars madarai) elnevezése, ebből alakult az avis Martini (Márton madarai). Ehhez legendai magyarázatot is fűztek, Márton püspökké választása elől a libaólba bújt, de azok gágogásukkal elárulták rejtekhelyét. Később Szent Mártont, a középkor legnépszerűbb védőszentjét, (aki az első szent, volt aki nem mártírként halt meg) 397. november 11-én Toursban temették el.
kép: innen
Mindezekért eszünk november 11-én libát, na meg persze azért is, mert ekkorra híznak meg a libák. Régi hiedelem, hogy aki Márton-napon libát nem eszik, az egész évben éhezni fog. A bornak is Szent Márton a bírája, azaz ilyenkor már iható az újbor.
A liba mell- vagy hátcsontjával régen az időjárást jósolták meg. Mikszáth is megörökítette e szokást Prakovszky, a siket kovács című művében: "A Márton-napkor leölt lúd hátcsontja, amint világosabb vagy sötétebb, jobban mutatja az időjárást, mint az asztronomusok." Ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha barna és rövid, akkor sáros telet ígért.
A népi regulák szerint:
Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.
Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.
Forrás: Magyar Néprajz VII.
Csáky Károly: Szent Ivántól Erzsébet-napig
Magyar Katolikus Lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése