Szeretem nyári délutánokon elnézni a szitakötők kecses röptét vagy ahogy megcsillan a fény meseszerű szárnyaikon, miközben megpihennek egy-egy levélen. Ám rögtön vége az idillnek, amint megjelenik a színen a potenciális uzsonna: igazi kis gyilkológépekké válnak. A mindig sikeres vadászat után elégedetten majszolják a zsákmányt, pimaszul bámulva hatalmas szemeikkel.
4 megjegyzés:
Ha mindenféle rusnya rovarokat eszem, azt nem bánom, de egyszer láttam egy szitakötőt, ahogy komótosan megevett egy katicabogarat. Azt a szitakötőt nem szerettem.
Vagyis nem én eszem, hanem ők, na :)))
:DD Bár az első variáció jobban tetszett...
Pedig a katicának elég rossz íze lehet, kiindulva abból a sárga, rossz szagú valamiből, amivel vészhelyzetben az ember kezét is képes összekenni.
Palócprovence, nagyon tetszenek a természetfotóid (is)! Csuda hangulatos az egész blog, imádom! :-)
Megjegyzés küldése