Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 01. 05.

A matyóhímzés


2012. decembere óta a matyóhímzés is felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára.



A világon, de itthon is, a legismertebb magyar hímzés a matyóhímzés. Ennek oka nemcsak a színpompás motívumvilág, hanem az is, hogy a reformkortól kezdődő nemzeti kultúra konstruálása során a nemzeti önképhez a matyóság szolgáltatott modellt, majd az 1911-ben megrendezett Operabál matyó lakodalma után egyértelműen a reprezentatív magyarságkép megtestesítőjévé vált.

A matyók (ahogyan a barkók is) a palóc népcsoporthoz tartoznak, de földrajzilag (Mezőkövesd, Tard, Szentistván), nyelvjárásban, szokásaikban, viseletükben (így hímzésükben is) elkülönülnek.



Az 1800-as évek elején még az országosan elterjedt vagdalásos és fehér mértanias laposhímzéssel díszített kendervásznak voltak jellemzőek itt is, 



majd később a finomabb vásznakra már piros és kék pamutfonállal készültek a szabadrajzú hímzések. 



A fordulat az 1870-es években következett be, amikor a szűcshímzések térkitöltő hímzéstechnikájával készültek a kompozíciók. Ekkor alakultak ki a ma is ismert mintaelemek (legismertebb a matyórózsa) és ekkor kerültek át a viseletbe is, felváltva a korábbi fehér lyukhímzést.




A leghíresebb íróasszony Gáspár Mártonné Molnár Borbála (1876-1954) volt, aki Kis Jankó Boriként vált ismertté (nagyapja ragadványnevét használta). 



Tulajdonképpen a matyóhímzést Ő formálta olyanná, ahogyan ma ismerjük: szűcsmester nagyapja mellett sajátította el a szűcshímzés kompozíciós rendjét, színvilágát és ezt ültette át a matyóhímzésbe. 


Az elsők között (1953) kapta meg a Népművészet Mestere címet.


Forrás:
Kútvölgyi Mihály – Viszóczky Ilona – Viga Gyula: Matyóföld rózsái
Magyar Néprajzi Lexikon

5 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Mi 8 éve voltunk Mezőkövesden és megnéztük a Matyó Múzeumot. Nagy csalódás volt: egy szocreál borzadály épületben, oda nem illő környezetben nem tudott minket meghatni a matyó népművészet. De most a honlapjukról azt látom, méltó helyére került a kiállítás. Érdemes lenne újra megnézni.

Mézeskalács írta...

Dédi mamám kilencven éves koráig hímezte a matyó mintákat. Mezőkövesdi születésűként mindig simogatja a szívem, ha valahol ezeket a mintákat látom.
Kedves Minyon! A múzeumot most már tényleg nem lehet összehasonlítani a régivel. Az új épület amiben helyet kapott régen a Matyóház varroda volt, nagymamám is oda járt dolgozni/varrni már 17 éves korától. Egyébként helyileg pont szemben van a régivel (azóta már azt az épületet is felújították), a főutca másik oldalán. Tényleg érdemes újra megnézni:)

Márta írta...

Én még anno Kis Jankó Bori néni házában láttam a műveket!
A várban a Mesterségek Ünnepén is elgyönyörködtem a szépséges matyó viselteben - s úgy hozta a sors, hogy ősszel a férfi "viselővel" egy közös fafaragó kiállításon személyesen is megismerkedtem.
Ideje lenne tavasszal egy matyó vidéki csavargásnak.
Gyermekkori utakon - néhány évig Mezőkeresztesen éltünk.

almameter írta...

Gyönyörűek ezek a színek, a minták, és - bár mozgalmas az egész, nekem egyáltalán nem giccses. Igazán büszkék lehetünk arra, hogy ilyen kincseink vannak.
Erzsi

Judit Nagy írta...

Hasonlóképpen Mézeskalácshoz, Nekem is megdobban a szívem amikor a városomról ejtenek szót, és pláne, ha olyan dolgokat mondanak róla ami öregbíti a hírnevét. Az már annyira nem tetszik amikor csúfolódás tárgyává teszik :( Itt lehet tájékozódni, hogy mely napokon szünetel a kiállítás. Nehogy valakit megint csalódás érjen. http://www.hermuz.hu/hom/index.php/hu/muzeumaink/muzmezokovesd/muzmatyo