Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 02. 07.

Babák


Kislánykoromban nem szerettem babázni, egyszerűen taszítottak az akkoriban kapható játékbabák. Így a babaszerep a macskámra hárult, aki békésen tűrte az öltöztetést és szívesen aludt betakargatva a babakocsiban, miközben tologattam. Néha azért megunta a dolgot, és fehér rékliben elinalt a kertek alatt, vidám perceket szerezve ezzel a szomszédoknak. Talán, ha ilyen meseszép babáim lettek volna...














Marina Bychkova orosz-kanadai művész alkotásai, a mozgó gömbizületű (Ball Jointed Doll) porcelánbabái, persze nem gyerekeknek valók, de garantáltan visszavarázsolják a felnőtteket is a mesék világába.














11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Csodálatos mesevilág, először török eredetre gondoltam, de így, hogy orosz is a művész, így már érthető.Itt van a csodás kelet minden színe,de orosz is,szóval köszi, ilyen babacsodákat még nem láttunk.

ÉvaZsuzsanna írta...

Édesanyám már idős korában vett magának egy szép porcelán babát, gyermekkorában nem lehetett neki, így idősen kárpótolta magát.Az én babáim máig emlékezetesek. Amikor karácsonyi ajándékul alvósbabát kaptam én is, húgom is, babaágyneműt varrtam a szobaablak függönyéből egy darabot lekanyarítva. Amikor Édesanya hazajőve meglátta és az asztalra borulva zokogott, húgom így vígasztalta: "Ne sírj, Édesanya, ha nagy leszek, doktor leszek, veszek neked piros bundát és te azért nekem takarítni fogsz." (Húgom nem lett doktor, Édesanyánk is leélte életét piros bunda nélkül...) Babámat hintáztattam, leejtettem, feje összetört. Csodálkozva néztem az ellensúllyal mozgó szemét, végül kidobtuk, amit ma már nagyon sajnálok. Picike rugalmas kiszedhető kezű-lábú babámmal sokat játszottam. Aztán a papír öltöztetőbabával is de jókat játszottunk! Ruhákat terveztünk, színeztünk, kivágtuk, nagyon szerettem. Kislányaim legkedvesebb babái a sérültek, féllábúak lettek, unokáim pedig már nem játszanak babával. Sajnálom.

Messzenéző Minyon írta...

A rékliben szaladó macskát elképzeltem :)))

Palócprovence írta...

Kedves Névtelen, örülök, hogy tetszenek! :)

Palócprovence írta...

ÉvaZsuzsanna, köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet.

Palócprovence írta...

Minyon, :))

Zsuzsa írta...

Az első képre pillantva először azt hittem, hogy egy párszor átműtött és/vagy anorexiás lányka képe (csak mert nem az én testalkatommal bír :), utána jöttem rá, hogy egyik sem élő! :)))
Nem lehet kis munka egy ilyen elkészítése!

Maya írta...

Tényleg meseszépek a babák, de mindegyik olyan szomorú,olyan szívfacsaróan szépek!
A te macsekod vicces "baba" lehetett.
Az én első babámat máig őrzi az anyukám :)

Palócprovence írta...

Igen, ez a jó kifejezés, szívfacsaróan szépek.

Borcsa írta...

Palócprovence, mi is babáztunk a cicával, ma is látom magam előtt, ahogy a szőke Mariann babám rózsaszín virágos ruhájában és a moncsicsi sárga sapkájával a fején menekül (ez utóbbi leesett), mert orvososat akartunk játszani vele, és valami vizsgálatnak alávetni (nyugalom, ép bőrrel megúszta). Nem tudom, anyuék hol voltak éppen...

Palócprovence írta...

Megnyugtató, hogy nem csak velem esett meg ilyesmi! :D