Az én napsütötte Toszkánám 2.

A Palócprovence vendégbloggere, Guzsik Bernadett ismét olaszországi élményeit osztja meg velünk. A sorozat második részében az olasz tömegközlekedés rejtelmeibe vezet be minket.

Edward Abbay egyszer azt mondta: ”Legyenek útjaid hepehupásak, kanyargósak, elhagyatottak és veszélyesek, de vezessenek el a legnagyobb csodákhoz.”

Aki ilyen kalandokra vágyik, annak Toszkána a legmegfelelőbb úticél…

de mielőtt az ember neki vágna a kalandnak, a következőket nem árt számításba vennie az olasz tömegközlekedésről.

Vigyázat, az írás helyenként erősen szarkasztikus!

• Kezdjük az elején. Olyan, hogy olasz tömegközlekedés nem létezik. Ha szerencséd van, 3 km-rel arrébb van egy pályaudvar.
• Nem árt ismerni a “da” és az “a” határozóragokat, mert az ellenség megtévesztésére gyakran elhangzanak a “da Rome a Firenze” és a “da Firenze a Rome”, azaz a Rómából Firenzébe és Firenzéből Rómába kifejezések, és hát valljuk be, nem mindegy, hol köt ki az ember, bármennyire is szép mind a két város.
• Ha már tudjuk, merre megyünk, találjuk meg a peront is! A vonat indulása előtti utolsó 10 percben minimum egyszer változtatják meg a vágányt. Ha pánikrohamot kapsz, tuti turista vagy!

• Ne érvényesítsd a jegyedet túl korán, hiszen csak 4 óráig érvényes! A késéseknek és a lekésett csatlakozásoknak hála egy egy órás út megtétele során is kifuthatsz az időből. (Felszállás előtt még a peronon érvényesíteni kell a jegyet.)
• Az hogy a vonat végül több, mint 20 perc késéssel indul és nem arra megy, amerről pár órája jöttél vele, azt jelenti Olaszországban vagy.
• Ha már tudod kezelni a jegykiadó automatát, a jegyérvényesítő automatát, megszoktad a késést és a peronváltást, tanulj meg leszállni is! A helyieknek sem megy könnyen.
• Egy 10 perces vonatutat a helyi közlekedésnek hála nagyjából 1,5 óra várakozás előz meg.

• Ha a vonat helyett inkább a buszt választod, vedd számításba, hogy buszjegyet szerezni nehezebb, mint meghívót az Opera-bálra!
• Nem ritka jelenség, hogy ha a sofőrnél nincsen jegy - ami már miért is lenne -, elvisz a legközelebbi megállóba, ahol kapni, miközben egy busznyi ember türelmesen várja, hogy szert tegyél a ritkaságra.
• Ha a dolog mégsem jönne össze, sebaj. A fáradozásaidért hála elvisznek. *meglepő, de ez nem velem történt meg.
• Busszal 3 km nagyjából annyiba kerül, mint vonattal 30. Ne spórolj, nem éri meg!
• Vannak napok, hogy nem jár a busz. Egyszerűen nincs, se busz, se más, mert éppen fesztivál van. A helyiek ezt egy “sorry signorina”-val kommentálják, és jót mosolyognak a vélhetőleg szőke amerikai kiakadásán, hogy ez mennyire tipikusan olasz.

• Ha az ember Olaszországban van, tanuljon meg lelassítani! Ne stresszeljen azon, hogy fél ötkor sincs nyitva az az infopont, ami kettőig volt zárva! Hogy az új menetrend szerint a napi három busz egyike óra 15-kor jön, csak a sofőrnek rémlik még a régi, 45-ös menetrend.
• Tanuld meg feloldani azt az ellentmondást, hogy ne törődj az idővel és siess, nehogy lekésd a következő 4 óra egyetlen tömegközlekedési eszközét!
• Ha szieszta van, szieszta van. Olyankor a buszok és a vonatok, sőt nem egyszer még az utcák is teljesen elcsendesülnek.

Több, mint 1000 km 40 busszal és vonattal, valamint nagyjából 100 km gyaloglás után mindenkinek csak ajánlani tudom! Kalandra fel!

Az első részt itt olvashatjátok.