Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2016. 10. 11.

Egri hétvége


Évente legalább egyszer biztosan eljutok Egerbe. Szeretem a várost, mindig felfedezek benne valami - számomra - újdonságot. És persze az evés-ivás sem maradhat el ilyenkor. Most hármat emelnék ki közülük.

A nagy kedvencem a pisztráng. Ez alkalommal a szépasszonyvölgyi Édeskertben ettem egy tökéletesre sütött példányt.


A desszertre már az Egri Pasa Sátrában került sor. Hürrem csókja  egy igazán finom fügés és kávés tortaszeletet takart.



Gárdonyi után szabadon Egri csillagot ittam, amiben Eger fehér szőlőfajtái (Leányka, Királyleányka, Hárslevelű, Olaszrizling, Pinot Blanc, Savignon, Tramini, Viognier és Zenit) elegyednek tökéletesen. A Gál Tibor Pincészet remek borát a Zsálya Bisztróban fogyasztottam el. 


Nomen est omen, a Zsálya Bisztró  ételei valamilyen (legalább dekoráció) formájában tartalmazzák a zsályát. Feltéve, ha sikerül olyan ételt választani az - egyébként szimpatikusan rövid - étlapról, ami ténylegesen is van. Nekünk csak harmadszorra sikerült. 


Nincsenek megjegyzések: