Levendula sorbet

A sorbet (szorbé) származását homály fedi, feltalálóként a kínaiakat, az arabokat, a perzsákat és a törököket is jegyzik. Nevéből kiindulva valószínűleg arab eredetű (sharab - italt jelent) és valóban, eredetileg hűtött, mézzel édesített, gyümölcsökkel, és alkoholmentesen készített frissítő ital volt.
Európába kerülése után is hosszú ideig csak a gazdagok engedhették meg maguknak hűtésének nehézsége miatt. A hosszú, bőséges lakomákon egyrészt az emésztés elősegítésére, másrészt étvágygerjesztőként alkalmazták; megtisztította az ízlelőbimbókat és képessé tette az újabb ízélmények befogadására. Részben ma is ezt a célt szolgálja, de ma már desszertként is fogyasztják.
(Forrás: innen)

A sorbet sok azonosságot mutat a szicíliai granitaval, ami nem meglepő, hiszen Szicíliában is nagyon erős volt az arab hatás a gasztronómiában (is). Igazán népszerűvé a franciák tették. Ezt a levendulás változatot itt találtam.



Hozzávalók

• 2 csésze víz
• 1 csésze cukor
• 1 evőkanál levendulavirág
• 2 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál vodka

A cukrot a vízzel együtt felforraltam, majd hozzáadtam a levendulavirágot. A levendulavirág feltétlenül vegyszermentes legyen. Ha nincs saját termesztésű, inkább használjuk a gyógynövénybolti szárított változatot. Amikor kihűlt, átszűrtem, belekevertem a citromlevet és a vodkát. Ez utóbbi kicsit lágyabbá teszi a sorbet-t, de ki is hagyhatjuk belőle. A szokásos módon fagyasztottam. A sorbet különösen alkalmas rá, hogy fagylaltgép nélkül készítsük el.