Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 08. 20.

A kenyér a palóc konyhán

Augusztus 20. az új kenyér ünnepe is, melynek elődeként az aratóünnepeket szokás megjelölni, azonban ez a hagyomány sokkal régebbi időkig nyúlik vissza. A gabonafélék termesztését 7.000 évvel ezelőtt a sumérok kezdték el. Termékenységi istennőjük Baba (aki életet lehel a földbe) ünnepén fogyasztották el az aratás utáni első kenyeret. Az ókori vallásokban megjelenő Hold istenasszony kép, az egyiptomi Ízisz, a görög Szeléné, a római Luna vagy a csángó-székelyek Babba Máriája is mind az ősi Istenanyával azonos. Nagyboldogasszonyt pedig augusztus 15-én ünnepeljük.

A palócok fő tápláléka régen a kenyér volt. Ritkán készült csak búzalisztből, általában rozslisztet is kevertek hozzá, de készülhetett teljes egészében rozsból is. Sütöttek kenyeret zabból, árpából és kukoricából is. Gyakran a korpát is beleszitálták vagy a konkolyt is beleőrölték (ez nem is volt veszélytelen). Az ok a szegénység, a rossz minőségű földek.


Cséplés tüzesgéppel 1943.

A summásjárás elterjedésével már gyakrabban került búza az Alföldről. A gabonát leggyakrabban a patakokra épült vízimalmokban őröltették, személyenként 2-3 q-át évente.




A sütés napja általában kedd és szombat volt. A család létszámától függött, hogy egyszer vagy kétszer sütöttek hetente. Egyszerre 5-6 kenyér készült és 4 kg volt egy kenyér. Nagypénteken és az ünnepnapokon tilos volt kenyeret sütni, mert úgy tartották kővé válik a kenyér. Már előző nap előkészítették a lisztet és megtörtént a kovásztevés is, azaz kovászt készítettek. A liszt típusa határozta meg, hogy milyen erjesztőanyagot használtak: búzaliszthez párt, rozsliszthez magkovászt. A párhoz a korpát leforrázták komlóvirág főzetével és ehhez adtak a megdagasztott tésztából egy keveset, majd kiszárították. A magkovász a dagasztóteknőben levő maradék tészta, amit az egyik sütéstől a másik sütésig szellős helyen tartottak. A bolti élesztő elterjedésével már készítettek élesztős kovászt is.

A sütés napján gyakran hajnali 2 órakor keltek az asszonyok, hiszen sokáig tartó nagy munka volt a kenyérsütés. Csak a dagasztás legalább egy órán át tartott: "akkor jó, ha a padlásról csurog a víz" - alaposan megizzadt közben a gazdasszony. A sütés a felfűtött lapos tetejű kemencében történt (később, amikor kikerült a kemence a házból, az udvaron épített sütőkemencében).



A kenyér megszegése előtt keresztet vetettek az aljára. A keresztvetés egyébként a kenyérsütés egész folyamatát végigkísérte (kovászolás, dagasztás, bevetés). Az első levágott darab a kezdő volt, ezt szívesen kölcsön is adták (ellentétben a kovásszal), kivéve, ha ellett a tehén: "nehogy elvigye a tehén hasznát". A megszegett kenyeret mindig úgy tették le, hogy a szegett felével ne az ajtó felé nézzen, különben "kifordul a kenyér a házból" - szegénység lesz. A leesett kenyérdarabot felvették és megcsókolták "mert megütötte magát a kenyér", "Isten áldása".

Forrás: Cs. Schwalm Edit: A palócok táplálkozása ünnepeken és hétköznapokon

3 megjegyzés:

Yasmine írta...

Egy élmény volt olvasni, köszönöm ezt a sok érdekes információt! Máskor is jövök :-))

Limara írta...

Nagyon tetszik! :))

Palócprovence írta...

Örülök! :))