Végre személyesen is megismerhettem Messzenéző Minyont, akivel szinte szomszédok vagyunk, de még nem futottunk össze. Találkozásunkról itt nem írok, hiszem Minyon erről már részletesen beszámolt.
A "rabszolgák" közben szorgalmasan kavarták a lekvárt egész nap.
Egy biztos, nem éheztek, ahogy senki sem a Szilvanapon. Sok finomság készült: szilvás gombóc,
nudli
és persze poharas is
a nénik szorgos keze által.
Akinek mindez nem volt elég, gulyást is ehetett.
A pálinkaverseny végeredményét nem tudtam megvárni, így nem tudom, ki kapta a csinos pálinkás hordót.
6 megjegyzés:
Mákos szilvás gombócot még sosem ettem, de azt hiszem, eljött az ideje!
Annyira tetszik ez a közös szilvabefőzős történet!
Júj, de guszta minden!
De jó képeket készítettél! Próbáltam mindenkit lefényképezni lekvárkeverés közben, de pont őt, akit itt látunk, nem kaptam le, de így most már róla is van kép.
És milyen jó kép ez a nénikről! Igaz, itt éppen pihennek, várták a következő adag törtkrumplit.
A nap fénypontja volt szerintem, amikor a pálinkagyőztes megkapta a hordót. De ezt majd úgyis megírom, csak lassan készül az iromány, annyi minden történt.
Minyon, köszi! Örülök, ha van hiánypótló képem is :))
A történetet pedig várom...
Megírtam :))
Küldtem mélt, fontos.
Megjegyzés küldése