Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 09. 15.

Kisfalusi szilvafőzés

Kisfaluban ismét fortyogtak a katlanok - lekvárt főztek, mégpedig szilvából.


Végre személyesen is megismerhettem Messzenéző Minyont, akivel szinte szomszédok vagyunk, de még nem futottunk össze. Találkozásunkról itt nem írok, hiszem Minyon erről már részletesen beszámolt.



A "rabszolgák" közben szorgalmasan kavarták a lekvárt egész nap.



Egy biztos, nem éheztek, ahogy senki sem a Szilvanapon. Sok finomság készült: szilvás gombóc,




nudli



és persze poharas is



a nénik szorgos keze által.


Akinek mindez nem volt elég, gulyást is ehetett.


A pálinkaverseny végeredményét nem tudtam megvárni, így nem tudom, ki kapta a csinos pálinkás hordót.

6 megjegyzés:

Annamarie írta...

Mákos szilvás gombócot még sosem ettem, de azt hiszem, eljött az ideje!

Hedvig írta...

Annyira tetszik ez a közös szilvabefőzős történet!

Lekvároskukta írta...

Júj, de guszta minden!

Messzenéző Minyon írta...

De jó képeket készítettél! Próbáltam mindenkit lefényképezni lekvárkeverés közben, de pont őt, akit itt látunk, nem kaptam le, de így most már róla is van kép.
És milyen jó kép ez a nénikről! Igaz, itt éppen pihennek, várták a következő adag törtkrumplit.
A nap fénypontja volt szerintem, amikor a pálinkagyőztes megkapta a hordót. De ezt majd úgyis megírom, csak lassan készül az iromány, annyi minden történt.

Palócprovence írta...

Minyon, köszi! Örülök, ha van hiánypótló képem is :))
A történetet pedig várom...

Messzenéző Minyon írta...

Megírtam :))
Küldtem mélt, fontos.