Sokszor használunk régi kifejezéseket, szólásokat. De vajon helyesen használjuk-e őket, tudjuk-e az eredeti jelentésüket? Gyakran hallani, hogy valaki leteszi a garast valami mellett - mintegy választ a lehetőségek közül.
Filmekben gyakran láthatjuk, hogy a pap a templomban az esküvőn felszólítja a megjelenteket, hogy "akinek az itt jelenlévők közül e házassággal szemben ellenvetése van, az szóljon most vagy hallgasson örökre!" Hasonló a palóc esküvőkön is volt a régi időkben, a pap azonban csak a férfiakhoz szólt: "akinek bármi köze volt ehhez a nőhöz, az tegye le a garast!" És szépen sorban kimentek az érintettek letenni a garast. Innentől kezdve tiszta lappal indult a menyasszony, senki sem hánytorgathatta fel a múltat következmények nélkül (szóbeli vagy inkább bicskázás). Különösen azok nem, akik nem tették le a garast, mert rögtön megkapták: "te nem tetted le a garast, nincs jogod bármit is mondani!"
A letett garasok számán persze elgondolkodhatott a vőlegény. Akkor is, ha túl kevés volt, akkor is, ha túl sok...
fotó: innen
3 megjegyzés:
Erről a szokásról Máté Imre Yotengrit c. könyvében olvastam először. Tetszett.
Nem ismerem az említett könyvet, de köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmemet! :)
Mármint tetszett a szokás. Pontott tettek a múltban történt dolgok végére. Nem úgy, hogy elsunnyogták, hanem mindenki felvállalta amit tett.
Amúgy tetszett a könyv is. Ami ma kialakul köré (egyház, intézményesítés) már kevésbé.
Megjegyzés küldése