Nyárikonyha arról érdeklődött, szoktak-e kellemetlen élményeim lenni a blogommal kapcsolatban. Egy szóval is tudok válaszolni: igen. És nem csak a sajátommal kapcsolatban. Azt hihetnénk, hogy az ételek területe egy viszonylag semleges terep, de ez nem így van. A gasztroblogok és olvasóik világa hű lenyomata a mai magyar társadalomnak. Nem az a probléma, ha valamiben nem értünk egyet - ez akár előre is viheti a dolgokat -, lényegesebb, hogy ennek hogyan adunk hangot. Egyébként sem hiszem, hogy valami csak fekete vagy fehér lehet, inkább a szürke ezernyi árnyalata. A tolerancia hiánycikk mostanában, néha nem ártana más szemüvegén keresztül is megszemlélni a dolgokat...
A blogomat kizárólag passzióból írom és ezen nem is akarok változtatni. Nem szoktam nagydobra verni, hogy gasztroblogot írok, de nem is titkolom. Sok ismerősöm véletlenül talált az oldalamra, akik pedig tudnak róla, nem biztos, hogy olvassák (a férjem se). És ez jól van így. Nem célom az olvasottság növelése, így nem e szerint választom meg, hogy miről írjak, bár vannak témák, amiket szándékosan kerülök. Ennek ellenére néha akaratlanul is vihart kavarok a biliben, akár olyan lényegtelen dolgokkal is, mint benyomásom egy könyvről. Nem befolyásolnak a reakciók, legyenek pozitívak vagy negatívak, hiszen nem mások elvárásainak akarok megfelelni. Ez most lehet, hogy nagyon egoistán hangzik, de ez van. Persze, jólesnek a pozitív visszajelzések és szerencsére ebből van több. Tulajdonképpen a Goldenblog 4. helyezésemig csak ilyenek voltak. Akkor tapasztaltam egy változást és elsősorban nem az oldalamon tett hozzászólásokban (itt legfeljebb névtelenül), hanem máshol (amire persze mindig felhívta valaki a figyelmemet). Ekkoriban találkoztam először azzal, hogy valaki csak azért olvas rendszeresen, hogy kritizálhasson. Fura volt.
Egyszer már közel voltam ahhoz, hogy bezárom a bazárt. Na, nem szó szerint, egyszerűen a névtelenül, ellenségeskedő és személyeskedő kommentelők játszóterét terveztem megszüntetni. Ahhoz ugyanis sem időm, sem kedvem, hogy cenzúrázzam a hozzászólásokat. Ez az Olvasóim jelentős részét nem érintené, hiszen Ők írásban nem reagálnak az olvasottakra. Már el is képzeltem a hoppon maradt névtelenül fröcskölődők képét, hogy úgy írnának valamit, de nincs hova...Talán egyszer megteszem!
Most viszont Tőlük kérdezném:
Duende
Napmátka
Renáta
Reni
Szepyke
Szoktak-e kellemetlen élményeid lenni a blogoddal kapcsolatban és hogyan reagálsz rájuk?
A blogomat kizárólag passzióból írom és ezen nem is akarok változtatni. Nem szoktam nagydobra verni, hogy gasztroblogot írok, de nem is titkolom. Sok ismerősöm véletlenül talált az oldalamra, akik pedig tudnak róla, nem biztos, hogy olvassák (a férjem se). És ez jól van így. Nem célom az olvasottság növelése, így nem e szerint választom meg, hogy miről írjak, bár vannak témák, amiket szándékosan kerülök. Ennek ellenére néha akaratlanul is vihart kavarok a biliben, akár olyan lényegtelen dolgokkal is, mint benyomásom egy könyvről. Nem befolyásolnak a reakciók, legyenek pozitívak vagy negatívak, hiszen nem mások elvárásainak akarok megfelelni. Ez most lehet, hogy nagyon egoistán hangzik, de ez van. Persze, jólesnek a pozitív visszajelzések és szerencsére ebből van több. Tulajdonképpen a Goldenblog 4. helyezésemig csak ilyenek voltak. Akkor tapasztaltam egy változást és elsősorban nem az oldalamon tett hozzászólásokban (itt legfeljebb névtelenül), hanem máshol (amire persze mindig felhívta valaki a figyelmemet). Ekkoriban találkoztam először azzal, hogy valaki csak azért olvas rendszeresen, hogy kritizálhasson. Fura volt.
Egyszer már közel voltam ahhoz, hogy bezárom a bazárt. Na, nem szó szerint, egyszerűen a névtelenül, ellenségeskedő és személyeskedő kommentelők játszóterét terveztem megszüntetni. Ahhoz ugyanis sem időm, sem kedvem, hogy cenzúrázzam a hozzászólásokat. Ez az Olvasóim jelentős részét nem érintené, hiszen Ők írásban nem reagálnak az olvasottakra. Már el is képzeltem a hoppon maradt névtelenül fröcskölődők képét, hogy úgy írnának valamit, de nincs hova...Talán egyszer megteszem!
Most viszont Tőlük kérdezném:
Duende
Napmátka
Renáta
Reni
Szepyke
Szoktak-e kellemetlen élményeid lenni a blogoddal kapcsolatban és hogyan reagálsz rájuk?
28 megjegyzés:
Bocsánat, én nem a gasztrosok közül vagyok, de ettől még olvasom a blogod, ( élvezettel ) és még sok másikat is. Mindig vannak irigy emberek , sok okból kifolyólag is.
De mi békések vagyunk többen, ezért kérlek mérlegeld mielőtt bezárnál.
Fakóbb lenne a paletta Nélküled, nekünk csendes olvasóknak.
Köszönöm!
Igyekszem megírni... És a válaszom hasonlóan egyértelmű lesz... Sajnos.
Nekem mindig nagy örömet jelent olvasni a bejegyzéseket az összes blogodban. Ha jól tudom, trollnak becézgetik a fent említett populációt. Kérlek, ez ne vegye el a kedved, a névtelen mocskolódás az ő szintjük. A szeretettel és jókedvből írt bejegyzésekkel hozzáteszel a világhoz. Gondolom, ez a hozzáállása az összes kedvtelésből blogot író-olvasó-kommentáló társunknak is.
Én is csatlakozom az előttem szólókhoz. Én nagyon szeretem olvasni az írásaidat, több mindent már ki is próbáltam, bejött és különben is, az egész blogra olyan jó ránézni. Űrt hagynál magad után, ha bezárnád, komolyan hiányozna. Én sem vagyok gasztroblogos, de szeretek főzni és szeretem az új ötleteket is, amivel a megszokott ízeket föl lehet dobni. Én csak bíztatni szeretnélek arra, hogy folytasd a naplódat a saját és mindannyiunk örömére, a névtelen kommentelőkkel - akik vannak olyan gerinctelenek, hogy sem nevüket, sem arcukat nem adják hozzászólásaikhoz - pedig ne törődj, próbáld figyelmen kívül hagyni.
Na, mint névtelen most kekeckedek. Mit jelent a neten, hogy valaki "neves" vagy névtelen. Mivel leszek én hitelesebb, a hozzászólásom elfogadottabb, ha odaírom, hogy Hédi, vagy Annamarie vagy Lópici Gáspár? Sokan nyafognak, hogy "még a nevét se vállalja", de hát mi lesz más, ha megtudod, hogy engem Kovács Petrának hívnak? (Ráadásul ebben se lehetsz biztos.) Ugyanannyit jelent, mint Anonymus.
Örülök, hogy nem zártad be a blogodat. Nem követek sok gasztroblogot, a readeremben veled együtt 7 magyar van, így nem is tudtam, hogy ilyen mocskolódások mennek a magyar gasztroblogger-világban. Értelme az tuti nincs.
Nálad sem - ahogy másoknál sem - szoktam nagyon olvasni a kommenteket, a te stílusoddal nincs semmi baj, szeretném, ha folytatnád. A képzeletbeli "leszarom tabletta" pedig sokat segít. :)
nagyon köszönöm,hogy leírtad ezeket.pont a fent említett gondolatok miatt született a kérdésem. nekem egyébként a legfurcsáb a nem kommentelő kommentelő, vagyis akiről szinte titokban derül ki, hogy rá rá néz a blogra, de ezt még csak véletlenül se említené. amúgy mindenben osztom megfigyeléseidet. nehogy eszedbe jusson bezárni!! ho hó! mégegyszer köszönöm.és a közeljövőben sütöm a pahlavát:-))
Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm! :)) Egy félreértést tisztáznék, nem a blogomat akartam bezárni (eszembe se jutna!), hanem a kommentelési lehetőséget megszüntetni. Ez azért különbség!
Kedves Névtelen, talán azért berzenkedünk annyira a névtelenül kommentelők ellen, mert szinte kizárólag azok nem vállalják a nevüket, akik rosszindulatú, szemétkedő megjegyzéseket tesznek (vagy kicsit hiányos nevelést kaptak).
A névvel írt megjegyzés egy gesztus a többiek felé.
Persze, nem mindenki használja az anyakönyvezett nevét, de ettől még beazonosíthatók, sokan személyesen is ismerjük egymást.
Palócprovence, te is tudod, hogy van, aki véleménye számít, s van, akié nem. Meg azt is, hogy nem érdemes ostobákkal vitatkozni, de még beszélgetni sem. Irigyek sajnos mindig voltak és lesznek is. Sokszor csak azért bántanak, mert semmi, de semmi más nem jut eszükbe.
Örülök, hogy a komment lehetőséget nem zártad le, igaz, viszonylag ritkán szólok hozzá, bár igen gyakran és örömmel olvasom írásaid.
:))
Palócprovence, és akkor hol jajgatnék, hogy már megint milyen finomat főztél??? Ha megszüntetnéd a kommentelés lehetőségét, akkor a tengernyi pozitív visszajelzés sem aranyozná be a napodat, mert azért bízom benne, hogy örülsz nekik:) Az a néhány troll meg... Nekik nincs más örömük, mint a gonoszkodás, nem kell foglalkozni szerencsétlenekkel. De ha megmondod, kivel van problémád, szívesen küldök neki levágott versenylófejet.
:DD, ez jó! Igazad van, bearanyozzátok a napjaimat a pozitív visszajelzéseitekkel! :))
Na látod!:)
hello,
fiú vagyok, egyetemista, amatőr hobbi szakács, "alultáplált", kritikus voltam az étkezésekkel kapcsolatban, mert a szüleim vendéglátosók, így nálunk minden erről kell, hogy szóljon.
Mégis rendszeres látogatód vagyok, várom a trükkjeidet, ötleteidet. fokozatosan beépítem a repertoáromba őket. Képzeld még némelyik édességed is felkelti a figyelmemet, pedig abszolút nem az én világom az.
Szeretlek ezért, folytasd.
Egy 19 éves, egyébként palóc fiú.
:))) Egyetlenegy ennyire kedves hozzászólás ezernyi rosszat elfelejtet! Ilyenkor úgy érzi az ember, van értelme annak, amit csinál. Nagyon szépen köszönöm! :))
Kedves Palocprovence!
Csak hogy a tobbseget meginkabb noveljem, en is arra buzditom Ont, ne torodjon a kisebbseggel. Mindenutt a vilagban igy van ez, van egy kisebbseg, akik csak negativak tudnak lenni, ahelyett, hogy valamit teremtenenek. Csak arra a nagy tobbsegre kell gondolni, akik meglatjak a vilagban a jot es adnak is hozza valamit. Sajnos minden tarsadalom ilyen, nemcsak a magyar, ezt bizton tanusithatom, sot, minel modosabb, annal irigyebb es szegenyebb egy tarsadalom. Tovabbi szep napot. Karib.
Én is azt mondom: nem kell velük törődni. Csakhogy ez nem olyan könnyű. Sőt, nagyon nehéz. Egy-egy ilyen emberberúgás napokon keresztül tudja bántani az embert, hiába határozza el, hogy most aztán nem fogok vele foglalkozni. Na persze azt nem bántja, aki beléd rúgott.
De tény: ha ilyenkor jönnek biztató szavak, akkor sokkal könnyebb nem foglalkozni vele...
Ne szomorkodj, é irogass továbbra is. A sok irigy és rosszindulatu ember azert ir negativumokat neked, hogy a saját kellemetlen életéröl elterelje a gondolatait. Ne érintse meg finom lekedet, mert ilyen az élet és ezek a " társaink" ilyenek maradnak. C`est la via. Szivélyesen Liebelle
Mindenkinek köszönöm a lelkesítő sorokat, igazán jólesik! :)
Most egy körkérdés kapcsán merültek fel ezek a gondolatok, amik sajnos gyakran időszerűek. Azonban szomorkodásról szó sincs, legfeljebb értetlenkedésről. Arról meg különösen nem, hogy ezek hatására hagyjam abba a blogírást!
Szerintem a troll kedveskedő kifejezés a névtelen kritikusokra, én dementornak hívom őket, sokkal találóbb. :o)
(Nem az én ötletem volt, valaki más blogjáról vettem át, amelyik azóta sajnos megszűnt!) :o(
Megpróbálok írni erről, de szerintem rövid leszek.
Sajna, mint ahogy az életben, itt is találkozunk irigységgel, de jóindulattal is.
Semmiben nem más ez itt, szinte ugyanazok a dolgok vannak virtuálisan és a tárgyi világban is-
Én itt nálad többnyire az emberek részéről a jót érzem ki. Ugyanakkor tudom, hogy mire célzol és érthetetlen volt számomra is.
Nekem az egyik kedvencem vagy, de ezt úgyis tudod :)
Köszönöm szépen a kérdést! Gondolkodom rajta, nem könnyű.
Kedves Palócprovance! Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy a rosszindulatú, szemétkedő megjegyzések jelentik számodra a problémát, és nem a kommentelő neve/névtelensége? Mert itt is van dícsérő komment névtelenül, és csak azért, hogy mindenütt "névvel" szólhassak hozzá, jó sok helyen kéne regisztrálnom, ami macera. KP
Nem, nem fogalmazhatunk így! Általában a nem éppen kulturáltan hozzászólók nem merik felvállalni névvel a véleményüket. Ellenkező esettel én még nem találkoztam, bár ilyen is lehet. Azért mert net, attól ugyanazok a szabályok vonatkoznak erre is, mint a "való világra"! Persze lehet, hogy ha Te a postán keresztül kapsz egy névtelen levelet, akkor nem lepődsz meg rajta, a többségnek ez azonban furcsa. Akárcsak az internetes névtelen levél...
Egyébként nem kell ahhoz regisztrálni, hogy valaki aláírja a mondandóját, akár KP-ként.:)
Készen vagyok vele, habár kicsit adaptáltam magamra...:)
(bocsi, de időben kicsit előbbre viszem majd, s be fogom rakni a január 27-ei táskás bejegyzéshez)
szerintem kitalálod, hogy miért :)
szép napot!
Ja, jó. Tehát ha "aláírom", hogy KP, akkor nem bánt, ha azt írom, hogy bénák a receptjeid, és még a fényképezőgéped használati utasítását is el kéne olvasnod? Az "igazi" postán kapott névtelen levélen meglepődnék (bár nem tudom, a többségnek mi furcsa), de a netes postaládámban bizony hemzsegnek az ismeretlenektől kapott levelek. Igaz, nem névtelenek, mert odaírják, hogy Thomas Smith, de hát biztosan így is hívják az automatát, aki küldte ;) Szóval ez legyen a legnagyobb problémád (és ez jókívánság!) KP
Szerintem az, ha egyes kommenteket kimoderálsz, nem jelent cenzúrázást. Ugyanis a kritika és a kritizálás két különböző dolog. Velem egyszer előfordult már, hogy egy hozzászóló két kommentjét könyörtelenül kigyomláltam, mert nem kritika volt, hanem mocskolódás.
Töröltem, volt-nincs, nem bánt.
A Névtelen kommenteléshez: legtöbben egy nicknevet használunk, amellyel azonosulunk, szinte a második bőrünk lesz, névvé válik. Ez alatt kommentelni azonosíthatóságot jelent. Névtelen alatt kommentelni teljes azonosítás nélküliséget jelent.
Persze az is igaz, hogy van aki több nicknevet használ, az nem azonosító valóban.
Megjegyzés küldése