Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2011. 10. 31.

A kedvenc teázóm

Az isztambuli Nagy Bazár közelében található ez a mind a helyiek, mind a turisták körében népszerű teázó. Esténként alig találni benne szabad helyet, de ha kellőképpen korán megyünk, kedvünkre válogathatunk és még fotózni is tudunk.


Kedvencem az almatea,


de a hagyományos török tea is finom (és persze olcsó). Jellegzetes tulipán formájú üvegpoharakban szolgálják fel, ami hosszú ideig nem hagyja kihűlni a teát és megőrzi az aromáját, így sokáig lehet beszélgetni akár egyetlen tea mellett is.


Elkészítéséhez egy két részből álló teáskannát használnak. Az elv hasonló a szamováréhoz, az alsó részbe kerül a forró víz, a felsőbe pedig a teakoncentrátum.

Természetesen a vízipipa sem maradhat el. Sokan múlatják vele az időt még munka közben is (persze a tea sem maradhat el).


A parázstartóban mindig bevetésre kész a parázs.


A teázóhoz saját, jól bejáratott macskacsalád tartozik.


2 megjegyzés:

Anikó írta...

Nekem is a kedvencem az almatea, mindig hozok, ha kint járok, de a vársárlásoknál is jól esik elszürcsölgetni, míg alkudozunk az árról:-))))

Unknown írta...

Itt én is jártam!!!