Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2012. 10. 22.

Motoszka


Motoszka hivatlanul költözött a padlásra. Persze, egyből lakásfelújításba kezdett. A fáradalmakat diógurítási bulikkal vezeti le. A hangokból ítélve egy elefánt a lakótársunk (bár valószínűbb, hogy egy nyestről van szó). A partvis mindig készenlétben, a nyelével remekül lehet kopogtatni a mennyezeten, hogy tudja, azért mi is itthon vagyunk. Ilyenkor öt perc csönd, majd kezdődik minden előlről. Hajnali háromkor már különösen morózussá válok...

6 megjegyzés:

MoonRiver írta...

Nálunk is évekig volt, ősszel jött, aztán tél vége felé eltűnt. Rádiót is vittünk fel, mert azt mondták, ő bezzeg nem szereti a zajt. Nem tudom mi űzte el aztán, de pár év múltán már nem jött. Vagy elpusztult, vagy elfogyasztotta az összes diót. Sok türelmet hozzá.

Palócprovence írta...

Köszi! :)

Messzenéző Minyon írta...

Próbáljátok ki esetleg az emberi hajat vagy a kutyaszőrt, tegyétek föl a padlásra. Nem tudom, nyest ellen jó-e, róka, őz ellen állítólag beválik. Nálunk a facsemetéknél bevált. Illetve jó módszer még embernek körbepisilni a padlást :))

Palócprovence írta...

Asszem ezt kihagyjuk! :DD

Putrinka írta...

Nem akarok senkit elkeseríteni, de sajnos nagyon kevés ellenszer van. Egyik a közelben lévő kutya. Attól tartanak (de nem a feltett rongyától vagy szőrétől, abba 10 perc múlva belefekszenek). Nekem aztán van tapasztalatom bőven nyestügyileg, 5 évig harcoltam ellenük. Végül úgy sikerült - remélem - kilakoltatni őket, hogy minden rést a tetőn beszögeltünk és purhaboztunk. Egyébként lebontották a fél tető szigetelését, áthugyozták a mennyezeti sárréteget és rettegtem, hogy az autómban is kárt tettek, mert a múlt héten az is kipurcant. Végül annak más oka volt.

Palócprovence írta...

Hát, a miénk a kutyától nem fél...