Régen karácsonyböjtjén
(december 24.) egész napos böjt volt. Az Ipoly menti falvakban
azzal hitegették az éhes gyerekeket, hogy ha egész nap nem esznek,
megláthatják a zöld tyúkot (volt, ahol az arany tyúkot) az
asztal alatt. Így a nap várva várt legfőbb eseménye a vacsora
volt, amely szertartásosan zajlott.
Az asztalt a vacsora
előtt ünnepélyesen előkészítették. Karácsonyi abrosszal
terítették le. Csak a legnagyobb ünnepeken használtak abroszt, a
karácsonyi abroszt, melynek színe és díszítése is általában
fehér volt, csak karácsonykor használták (úgy tartották, hogy
mosással az abrosz varázsereje elvész). A megterített asztalra
készítették a szegetlen (a család együtt maradását
szimbolizáló) karácsonyi cipót vagy kalácsot és az összes ételt, italt. Az asztalra vagy az alá kerültek a termények, a
gazdasági eszközök és a karácsonyi szalma.
A karácsonyi asztalra tett ételeknek, italoknak varázserőt, szakrális telítettséget, a tárgyaknak is mágikus erőt tulajdonítottak. A bőség volt hivatott biztosítani a következő évre az áldást a házra és valamennyi lakójára, valamint, hogy termékeny legyen a következő év és a család bőségben éljen.
Az első falatot az
asztal szélére tették a halottaknak, ez a hagyomány jóval a
kereszténység előtti időkre vezethető vissza. Vacsora közben is
mindenből tettek félre egy keveset, ez volt a karácsonyi morzsa.
A karácsonyi asztal
általában a karácsonyi ünnep harmadik napjáig maradt felterítve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése